ART LIMES - jamk.hu · tozik Adolf Ka∫par, Josef Lada, Josef ¿apek, Antonín Strnadel, Karel...

Click here to load reader

Transcript of ART LIMES - jamk.hu · tozik Adolf Ka∫par, Josef Lada, Josef ¿apek, Antonín Strnadel, Karel...

  • ART L IMES

    A GYERMEKKÖNYV-ILLUSZTRÁCIÓ I . RÉSZ (1–3. FEJEZET)

    2004 .3

    TATABÁNYA

  • TARTALOM

    T R A D Í C I Ó K • I L L U S Z T R Á C I Ó K

    K Ö N Y V K I A D Ó K • I L L U S Z T R Á T O R O K

    B I E N N Á L É K • D Í J A Z O T T A K

    5 Rumjana DaΩeva: Gyermekkönyv-illusztrációk a prágai Cseh Irodalmi Múzeumban(Døtská ilustrace ve sbírkách Muzea Ωeske literatury v Praze)

    23 D. Udvary Ildikó: Kortárs magyar illusztrációmûvészet

    39 Cs. Tóth János: „Kapcsold a szót a cselekményhez”, a képet az íráshoz. (A Móra Kiadó, mint a gyermekkönyv-illusztrátorok szellemi mûhelye)

    55 Vesztróczy Éva: Az illusztráció helyzete a 90-es évek szlovákiai magyar könyvkiadásában

    75 Du∫an Roll: Gyermekkönyvek hôsei illusztrációs megfogalmazásban a BIB-en.(Hrdinovia detsk¡ch kníh v ilustraΩnom stvárnení na BIB)

    95 Szilágyi Imre: A nosztalgiától a groteszkig.(Od nostalgije de groteske)Vázlat a szlovén gyermekkönyv-illusztrációról.

  • 5 Rumjana DaΩeva: Kinderbuch-Illustrationen im Tschechischen Literaturmuseum in Prag

    23 Ildikó D. Udvary: Zeitgenössische ungarische Illustrationskunst

    39 János Cs. Tóth: „Verknüpfe das Wort mit der Handlung!”, das Bild mit der Schrift.(Der Móra Verlag als geistige Werkstatt der Kinderbuch-Illustratoren)

    55 Éva Vesztróczy: Die Lage der Illustration vom ungarischen Buchverlag in den 90erJahren in der Slowakei

    75 Du∫an Roll: Helden von Kinderbüchern in illustrativer Formulierung auf BIB

    95 Imre Szilágyi: Von der Nostalgie bis zur Groteske Die slowenische Kinderbuch-Illustration

    B I E N N A L E S • P R E I S T R Ä G E R

    I N H A L T4

    T R A D I T I O N E N • I L L U S T R A T I O N E N

    B U C H V E R L A G E • I L L U S T R A T O R E N

  • 5T R A D Í C I Ó K • I L L U S Z T R Á C I Ó K

    A Cseh Irodalmi Múzeum, hivatalos nevén aNemzeti Irodalom Emlékmúzeuma (Památníknárodního písemnictví) könyvillusztrációs kollek-ciója (alapítványa) 20. századi, illetve kortárs mû-vekre specializálódott, és a képzômûvészeti gyûj-temények fontos szegmensét képezi. Az 50-es,60-as években, tehát a cseh irodalomra éskönyvkultúrára összpontosító gyûjtemény kialakí-tásának kezdeti idôszakában, elhelyezést nyert aMúzeumban több, a II. világháború után meg-szûnt kiadó archívuma (J. R. Vilímek, KvasniΩka aHampl, æolc-æimáΩek, J. Otto, Druºstevní prácestb.)kapott helyet. Ezek révén számos dokumen-tum, levelezés és képzômûvészeti alkotás ma-radt fenn a 19. század végétôl 1948-ig tartóidôszakból. E kiadók mintegy 85 000, a Múzeum-ban ôrzött eredeti könyv- és lapillusztrációs tervea kortárs cseh illusztráció tanulmányozásának je-lentôs forrása. Az említett illusztráció-gyûjtemé-nyek tanúsítják az egyes kiadók profilját, és akönyvprodukció színvonalának, illetve a modernkönyv fogalmának kialakításában betöltött szere-pét. E kiadók közül több is külön figyelmet szen-telt a gyerekek és fiatalok számára készült köny-vek és illusztrált folyóiratok kiadásának.A 20. század folyamán a gyermek- és ifjúságikönyvekkel egyre több, nem csupán jelentôs író,de képzômûvész is foglalkozott. A Nemzeti Iroda-lom Emlékmúzeumának jelenlegi szerzeményeiközött tehát indokoltan szerepelnek gyermek- ésifjúsági könyvekhez készült illusztrációk. A váloga-tás elsôsorban azoknak a mûvészeknek a mun-káira összpontosít, akik döntô szerepet játszottakaz illusztráció útjának alakulásában.

    A Múzeum fél évszázados fennállása óta (1953-tól), a fent említett módon megalapozott gyûjte-ményt a gyermek- és ifjúsági irodalom bizonyosmûfajaiban (mese, elbeszélés, népköltészet, mû-költészet, kalandregények), csupán a mûvésziszínvonalú illusztrációkkal kísért, minôségi iroda-lommal bôvítette. A Múzeum állományából nemhiányoznak a több száz mûvet számláló szerzôikollekciók sem, kimerítô áttekintést nyújtva az il-lusztrátorok egyéniségének változásairól.

    Rumjana DaΩčeva

    GYERMEKKÖNYV - I L LUSZTRÁC IÓK

    A PRÁGA I CSEH I RODALM I MÚZEUMBAN

    D Ě T S K Á I L U S T R A C E V E S B Í R K Á C H M U Z E A Č E S K É

    L I T E R A T U R Y V P R A Z E

    Mikola∫ Ale∫ – Boºena StuniΩková:Z dětské říše (A gyermekbirodalomból), 1907

  • T R A D Í C I Ó K • I L L U S Z T R Á C I Ó K6

    A Múzeum könyvillusztrációs gyûjteménye való-ban hatalmas. Több száz cseh illusztrátor több tíz-ezer munkáját tartalmazza, elsôsorban a legutób-bi 120 év fejlôdési tendenciáját dokumentálva.Cikkünkben csupán néhány kulcsfontosságú sze-repet játszó alkotó egyéniséget tudunk bemutatni.Éppen ezért a modern cseh mûvészi gyermek-könyvet megalkotó generációnak azokkal a tagjai-val foglalkozunk itt, akiknek illusztrációi jelen van-nak a Múzeum gyûjteményében, ugyanakkor acseh könyvkultúra klasszikusai közé tartoznak.E fejlôdés kezdetén a modern cseh gyerekkönyv-il-lusztráció megalapozója, Mikoláš Aleš (1852–1913)festô, grafikus áll. Kiterjedt képzômûvészeti és levéltá-ri magángyûjteményét, Alois Jirásek írói gyûjtemé-nyével együtt, a 20. század 90-es évei elôtt a Mú-zeum külön részlegeként állították ki a prágai rene-szánsz nyári rezidencián, a Hvøzdán. Az elmúlt száz év közép-európai fejlôdéséhezhasonlóan a modern cseh illusztráció is dinami-kus fejlôdésen ment át. A 19. század folyamán aromantika, késôbb a német neoromantika új hul-láma hatott rá. Az 1890-es évek közepén az Ang-liából és Franciaországból terjedô megújhodásimozgalom hatására megszületett a „mûvészikönyv” mozgalma. Elôtte azonban, még a 19.század utolsó két évtizedében, Mikolá∫ Ale∫ úttö-rô jelentôségû munkát végzett a gyermekkönyv-il-lusztráció terén, és létrehozta az irányzat egyiklegerôteljesebb eszmei és képzômûvészeti vonu-latát. Munkásságával arra törekedett, hogy meg-szabaduljon az idegen mintáktól, és hogymegújítsa a cseh képzômûvészeti kultúra nemze-ti jellegét. A nemzeti újjászületés elsô hulláma, azún. „Nemzeti Színházi Generáció’ mûvészei közétartozott. Már az Akadémián folytatott tanulmá-nyai során is protestált a cseh mûvészet eredeti-ségét tagadó elôadások miatt, amiért több napifogságra ítélték. Ale∫ egész munkásságát áthatja az otthon, a ha-zai táj, a délcseh vidéken átélt gyerekkor. A régikrónikák és a klasszikus irodalom iránti mély ér-deklôdése adta a gondolati indíttatást, a nyelv ésa stílus tisztaságának igényét. Így jutott el, mielôttkizárólag az illusztrálással kezdett volna foglalkoz-

    ni, a történelmi tárgyú témákig, amelyekben egy-egy esemény képi ábrázolásának idôbeni egymás-utánisága ragadta meg érdeklôdését. Elsôsorban ahazai legendák mítikus hôsei inspirálták líraiságotés epikumot ötvözô kompozícióit. Ennek az idô-szaknak a kicsúcsosodása a Haza (Vlast, 1879)ciklus terve, amelyet a prágai Nemzeti Színház dí-szítésére kiírt pályázatra nyújtott be. A kedvezôtlenkörülmények, illetve az értetlenség miatt nem tu-dott festôként kiteljesedni. A zsûri elfogadta ugyana tervet, a megfestéssel mégis más mûvészt bíz-tak meg. A csalódott Ale∫ az 1880-as években ab-bahagyta a festést, és rendkívüli rajztehetségét afô megélhetési forrássá váló folyóirat- és könyvil-lusztrálásra fordította. Ale∫ a könyvkészítés legnagyobb hanyatlása ide-jén készített illusztrációt a nemzeti újjászületésgondolatával kapcsolatos két jelentôs könyvhöz,a Dvůr Králové-i és Zelená Hora-i Kéziratokhoz(Rukopisy královédvorsk¡ a zelenohorsk¡), illetve¿elakovs¡ Orosz dalok visszhangjához (Ohlaspísní rusk¡ch). A gyermekolvasók számára azon-ban kénytelen volt túlnyomórészt színvonaltalanszövegekkel dolgozni. Rajzainak minôségefelülmúlta a könyvek szövegének minôségét.Könnyed, olykor színezett tusrajzai csupán jelzés-szerûek, jelképekkel kifejezve, realista ábrázolásnélkül, kellô teret hagynak a gyermeki fantáziá-nak. A mûvész moralizálás nélkül, humorral for-dult a gyerekekhez, ami rendkívül szokatlan hoz-záállás volt abban az idôben. Gyerekeknek szántrajzainak stílusa nem különbözött egyéb mûfajok-ban készített munkáitól, és legalább annyi, agyermeki látásmódhoz közelálló esztétikai él-ményt nyújtottak, mint amennyi tanulságot.Megalkotta a cseh vidéki és a városi gyermek tí-pusát egyaránt. Mesekönyveket és lapokbanmegjelent elbeszéléseket illusztrált, de minde-nekelôtt megalkotta a Vaskos könyvet (æpalíΩek) –egyszáz népdal és mondóka (1906), és az Ábé-céskönyvet (Slabiká≈) elemi iskolások számára(1899). A könyvoldalak díszítését és tartalmát egy-séges egészként értelmezte. Az oldalakat a szö-veg történetének és hangulatának megfelelô raj-zos iniciálékkal díszítette.

  • R U M J A N A D A ČE V A 7

    Franti∫ek HrnΩí≈ nymburki tanító számára készítetteaz Ábécét (Abeceda, 1907), amelyben eljutott betû-rajzolói törekvéseinek nagy mûvészi szintéziséhez. Ale∫ illusztrátori munkásságával lezárult a nemzetiújjászületés jelentôs fejôdési szakasza, ugyanakkora mûvész kialakította azt a nemzeti hagyományt,amelyet az utána következô generációk sora nap-jainkig folytatott mûveivel. Valamennyi mûvész azô nyomdokain halad, még ha eltérô korszakokbankerültek is a mûvészet áramába. Követôi közé tar-tozik Adolf Ka∫par, Josef Lada, Josef ¿apek, AntonínStrnadel, Karel Svolinsk¡, Karel Müller, Václav Karel,Adolf Zábransk¡ és mások. A mûvészi könyv értelmezésében a 20. századelejétôl két tendencia különböztethetô meg, a de-korativitás és az illusztrativitás. Míg az elsô a tipog-ráfia érdekében fegyelmezett fokozatossággal fej-leszti a dekoratív elemeket, a másikon eluralkodika szecessziós és szimbolikus forma-tan, háttérbeszorítva a leíró és historizáló illusztrációt. A stílus-alkotó szecesszió bizonyos belsô rendet adott akönyvnek. Az illusztráció lényegére vonatkozó újszemléletet Karel HlaváΩek a következô szavakkaldefiniálta: „A modern illusztrátor önálló, érzékenyalkotómûvész, aki rajzával szeretné szuggerálni anézônek azt a benyomást, amelyet a hallott vagylátott idegen mûalkotás átélése keltett benne apszichikai rezonancia törvényszerûségének hatá-sára.” Idô elôtti halála miatt munkája a kezdeti stá-diumban megszakadt. Szinte egyidejûleg hatott a fejlôdés ZdenkaBraunerová (1858–1934) festônôre, grafikusra. Adekoratív könyvfelfogás tendenciájának egyik kép-viselôje volt, hangsúlyozva a könyv mint egész tö-kéletes megvalósítását. A gyermekkönyv-készítéskapcsán Braunerová részt vett abban a 20. századkezdetén indult mozgalomban, amely a gyermekesztétikai nevelését tûzte ki célul. A didaktikus il-lusztrációval szemben az esztétikai értékeket he-lyezte elôtérbe, és a gyerekek számára készülômûvek alkotóiban igyekezett növelni a mûvésziambíciót. (E mozgalom képviselôi voltak Csehor-szágban: O Hostinsk¡, F. V. KrejΩí, F. X. æalda, A.Mr∫tík, B. Markalous, Zd. Braunerová és mások.)Párizsi tartózkodása és tanulmányai, a francia és

    az angol kultúra ismerete felkeltették érdeklôdéséta W. Morris szellemében díszített könyvek új elveiiránt. A cseh illusztráció fejlôdéséhez jelentôs mér-tékben hozzájárult oly módon is, hogy nem csakaz aktuális külföldi tendenciákat követte, hanemeredeti módon merített a hazai hagyományokbólis, pl. a népi nyomatokból. A cseh népi barokkban,és a régebbi nyomtatványok ornamentikájábankeresett ihletet. Figyelmét a könyvkultúra általánosmegújulására irányította. A Morris-féle felfogástegyénileg az ifjúság körében népszerûvé vált ol-vasmánynál, Vilém Mr∫tík Májusi mese (Pohádkamáje, 1897) címû könyvénél alkalmazta. A könyvtömbje kimért egészet alkot, kezdve a borító jel-legzetes, cseh tájba helyezett, a háttérben a le-nyugvó napot ábrázoló falusi motívumával. Annakellenére, hogy a könyvben nem voltak a szó szo-ros értelmében vett illusztrációk, kiegyensúlyozottképzômûvészi esztétikájával, tájkép motívumokatábrázoló apró rajzaival bejegyezte magát a csehkönyvkultúra történetébe. Az alapító egyéniségek közé tartozik VojtěchPreissig (1873–1944) grafikus, tipográfus, festô,aki a könyvkészítés valamennyi részének ugyan-olyan figyelmet szentelt, beleértve az írást is, ígybámulatos, egységes stílusú mûveket hozott létre.Zd. Braunerovához hasonlóan Párizsban végeztetanulmányait, és rövid ideig együtt dolgozott mû-termében A. Muchával. Pressig, mielôtt 1910-benAmerikába utazott volna, hogy ott húsz évet, elsô-sorban tipográfiával foglalkozva eltöltsön, két gyer-mekkönyvet készített csupán, amelyek azonbanmeghatározták a cseh illusztráció fejlôdésének to-vábbi útját. Párizsban, 1901-ben hozzálátott J.Karafiát Bogárkák (BrouΩci) címû könyvének meg-tervezéséhez és illusztrálásához, a legjobb angolkönyvmûvészeti és grafikai dizájn eredményeit al-kalmazva. Munkája 1903-ban jelent meg a prágaiDědictví Komenského (Coménius Öröksége) kiadó-nál, elsô mintapéldaként arra a felfogásra, hogy akönyv egységes stílusú egész mû. A mese egy kisbogárról és társairól szól, és a természetben játszó-dik. Pressig a könyvet a borítótól az utolsó betûigkövetkezetesen szecessziós stílusban dolgozta ki,a grafikai elemek valamennyi fajtáját és az illuszt-

  • T R A D Í C I Ó K • I L L U S Z T R Á C I Ó K8

    rációt egyenrangú egésszé ötvözve. A szövegetmindig új, sosem ismétlôdô stilizált ornamensek,és erdei növényábrázolások szegélyezik alul-felül. A fejezetek kezdete elôtt a tartalomra utaló figurá-lis motívumok állnak. A szerzô egész oldalas stili-zált, közérthetô illusztrációkon jeleníti meg a me-se kulcsfontosságú jeleneteit. A másik könyv, a Volt egyszer egy házikó (Byl jedendomeΩek, 1904) kezdetû mondóka szövegével, azelsô cseh képeskönyvek közé tartozik. Pressig akönyv didaktikus és esztétikai jelentését vonzó, ért-hetô egésszé egyesítette a legkisebb gyerekekszámára. Elképzeléséhez fekvô formátumot válasz-tott, amely késôbb jellegzetesen leporelló formátu-mú lett. Illusztrációinak olvashatóan egyszerû, kör-vonalazott rajzai meghitt, lírai atmoszférában eme-lik ki a gyerek mindennapi életét körülvevô tárgyirészletek sokaságát. Cinkografikus technikával ké-szült karcolatain a színes képet növényi ornamen-sek keretezik, szerves egységet alkotva az illusztrá-cióval. A rövid mondóka egyszerû szövegét tégla-lap alakú keretbe komponálta bele.

    Az új mûvészeti irányzatok érvényesülése ellenére1903-ban meglepô sikert ért el egy, a képzômûvé-szetet az epika kíséreteként értelmezô, a hazai ale∫ihagyományokhoz kapcsolódó mû. Ez a mû BoºenaNømcová: Nagyanyó (BabiΩka) címû könyve volt, afiatal, kezdô festô, de elsôsorban illusztrátor, AdolfKašpar (1877–1934) illusztrációival. Adolf Ka∫parörökre bejegyezte nevét a köztudatba a híres csehírónô skalicei völgyben töltött, gyerekkorát idézôönéletrajzi mûvének megformálásával. Ka∫par mégaz akadémián folytatott tanulmányai idején(1900–1904) népszerû kalendáriumok illusztrálásá-val szerzett tapasztalatot, de illusztrátorként sikerétcsupán a könyvmegrendelések erôsítették meg. Azirodalmi mûhöz értékének tudatában közelített, ésközvetlenül az irodalmi cselekménybôl merített ihle-tet. Egy sor tájkép-, építészeti és népviseleti tanul-mányt készített a helyi atmoszféra jobb megragadá-sára. A komplett illusztráció-gyûjtemény több tucatkülönféle formátumú lavírozott és akvarellel színe-zett rajzot tartalmaz, borítóval és címlappal együtt.Ale∫ határozott, spontán vonalvezetésével szemben

    Vojtěch Preissig – Jan Karafiát: Broučci (Bogárkák), 1902

  • 9

    Ka∫par lassú, megfontoltan konstruált vonalat húz,amellyel szemléletesen, nem kevés kompozícióskészséggel és széleskörû epikussággal jellemzi,hangsúlyozza a cselekmény fô vázát, ily módon kö-zelítve meg képi narratívával az írónô elbeszélôkész-ségét. A cseh irodalmi realizmus valóban adekvát, akönyvillusztráció nemzeti hagyományát kifejezôképzômûvészeti megoldásra talált benne. A csehkönyvtörténetben Ka∫par Nagyanyójának illusztrá-ciója máig felülmúlhatatlan klasszikus példája a képés a szöveg szimbiózisának, amellyel fordulatot ho-zott saját korának könyvmûvészeti fejlôdésébe.Ka∫parra nem hatottak a különféle modern irányza-tok, sokéves termékeny munkássága a cseh illuszt-ráció realista vonulatának alapját képezi. Ka∫par következô munkája Barto∫ová Népkölté-szeti csokor gyermekeinknek (Kytice z lidovéhobásnictví na∫im døtem, 1906) címû gyûjteményé-

    hez készült, és úttörô helyet foglal el a cseh gyer-mekkönyv-illusztrálásban. Ka∫par megtervezteJirásek Filozopter történet (Filosofská historie) címûregényének, történelmi regényei közül az F. L. Vøk(1911), a Nálunk (U nás, 1922) és a Sötétség(Temno, 1923) címû mûveinek, valamint a kormás, a felnövekvô ifjúság körében is népszerûolyan cseh realista írók, mint K. V. Rais, Z. Winter, J.Neruda és F. ¿elakovsk¡ mûveinek könyvalakját.Ka∫par illusztrátori munkássága eredményt hozottabból a szempontból is, hogy felkeltette mûvészkortársai érdeklôdését a gyermekkönyv iránt.1902-ben a legavantgardabb cseh mûvészi cso-portosulás, a Mánes kör Hó (Sníh) elnevezésselgyerekeknek készült, illusztrált szöveges mellékle-tet közölt folyóiratában, a Szabad Irányokban(Volné smøry). Az illusztrációkon olyan elismertmûvészek neve jelent meg, mint A Hofbauer, K.

    R U M J A N A D A ČE V A

    Adolf Ka∫par – Božena Němcová: Babička (Nagyanyó), 1902

  • T R A D Í C I Ó K • I L L U S Z T R Á C I Ó K1 0

    æpillar, H. Boettinger, V. Stretti, L. æaloun, St.Sucharda, A. Boudová, Fr. Kupka, J. Kotøra és má-sok, akik közül addig csak M. Ale∫ és Artu∫Scheiner (1863–1938) vett részt gyerekkönyv-ké-szítésben.

    Az autodidakta festô, A. Scheiner a modern csehmeseillusztrálás kezdeti korszakának legjelentô-sebb alakja. Szimbolista színezetû szecessziósdekorativizmusa a képzômûvészettel kísért mese-könyv prototípusa lett.

    Artu∫ Scheiner – Božena Němcová: Pohádky (Mesék), 1910 után

  • Az eredetileg egy prágai pénzügyi hivatalban dol-gozó Scheiner Fra Petit álnéven sikeres humorosrajzokat és rajzciklusokat készített a Svøtozor, aPale∫ek és a prágai Sokol kiadványai számára.Munkássága kezdetén a Párizsban mûködô csehfestô, Ludĕk Marold rajzstílusa hatott rá. Scheineregyüttmûködésére igen hamar igényt tartottak kül-földi folyóiratok is, a budapesti és berlini kiadókpedig modern regények illusztrálásával bíztákmeg. Prágában a Vilímek Kiadó kalendáriumát il-lusztrálta, ahol késôbb a kiadó oszlopos tagjávávált. 1902-tôl Scheiner szinte kizárólag gyermek-könyv-illusztrációval foglalkozott. Ezen a térenmesteri fokra jutott, bár a rengeteg megrendelésteljesítésekor nem mindig tudta tartani mûvésziszínvonalát. A Szabad Irányok karácsonyi Hó mel-lékletében Boccaccio Chichibio szakácsról szólónovelláját illusztrálta, és még ugyanabban az év-ben megjelentette a Laichter Kiadó a Scheiner ál-tal illusztrált elsô mesekönyvet, Václav Δíha ORůžence a Bobe∫ovi (Mese Růºenkáról ésBobe∫ról). Illusztrálta továbbá a cseh szerzôk kö-

    zül K. J. Erben és B. Nømcová meséit, J. S. Baarchodi meséit, Hru∫ka meséit, az ókori Ruth meséit,Kabelík Shakespeare-meséit, Andersen meséit,Irving Alhambra meséit, és K≈iΩka Gyermekeknek(Døtem) címû zenemûvét. Illusztrációkkal díszítetteZeyer Regény Amise és Amila hû barátságáról(1927), On≈ej ¿erny∫ev, illetve Vy∫ehrad címû mû-veit. A gyerekek körében legkedveltebbek humo-ros rajzfigurái, a Kulihrá∫ka és Marbulínka. A legki-sebbek számára bábszínházat is készített. A. Scheiner a mesebeli jelenségek szépsége irán-ti érzékével, és finom humorú kifejezésmódjávalkövetésre méltó példát jelentett a kortárs illusztrá-torok számára. Egyszerûen körvonalazott rajzaival,a kolorizmus gazdag alkalmazásával érte el a me-sebeli történetek hatásos érzelmi kifejezését.A cseh gyerekkönyv-készítéshez a 20. század el-sô negyedében hozzájárultak a J. R. Vilímek Kiadó-val együttmûködô, jó minôségû festô és illusztrá-tor mesterek is. A történelmi festészet hatása alatt álló VěnceslavČerný (1865–1936) történelmi regényeket, és illu-

    1 1

    Věnceslav Černý – B. Čech: O králích a vílách (Királyokról és tündérekrôl), 1920

    R U M J A N A D A ČE V A

  • T R A D Í C I Ó K • I L L U S Z T R Á C I Ó K1 2

    zórikusan hagyományos kifejezésmódban rajzoltmeséket illusztrált. Ivan Bilibin orosz illusztrátor de-koratív felfogásának hatása megjelent RichardLauda (1873–1929) esztétikus, didaktikus témájútankönyv- és meseillusztrációiban. Szintén Bilibinstílusában illusztrálta Josef Wenig (1885–1939)testvére, Adolf meséit. A szecessziós gyermekköny-vek közé tartozik Viktor Oliva (1861–1928) exp-resszív hatású, divatos tónusú illusztrátori munkás-sága. Igen népszerû gyermekkönyv-, ifjúságikönyv- és tankönyv-illusztrátor volt a kromø≈íºi rajz-professzor, František Vrobel (1892–1953) is, akiM. Ale∫ és A. Ka∫par mintáját követte. A legjelentôsebb illusztrátor egyéniségek közé tar-tozik a munkássága nagy részét gyermekeknekszentelô festô és író, Josef Lada (1887–1957).Több százra tehetô a Vilímek Kiadó archívumábanôrzött, folyóiratok és könyvek számára készített ko-rai rajzainak a száma. Lada eredetileg könyvkötô-nek tanult, majd a prágai Iparmûvészeti Iskolábanrövid ideig folytatott tanulmányait anyagi okokbólmegszakította (1906). Autodidaktaként fejlôdött to-vább, távol mindenféle szervezett mûvészeti moz-

    galomtól. Korai rajzaira Ale∫ volt hatással, és akár-csak ôt, szoros kapcsolat fûzte szülôföldjéhez,honfitársaihoz és a vidék régi hagyományaihoz.Alapvetô különbség kettejük között, hogy Ladamegnyilvánulásai már mentesek a cseh újjászüle-tés eszméitôl és pátoszától. Elsô karikatúráin és il-lusztrációin a képzômûvészet szecessziós elvei-hez igazodik. A divatos stilizálást azonban lassanátveszi a pontosan és kifejezôen megragadott,személyes pszichológiával megnyilvánuló, az ele-ven részleteket megfigyelô reális esemény. Munkáinak a gyermek-kifestôkönyvekre emlékez-tetô lapidáris körvonalai, egyértelmû alakjai, töret-len színezése a gyermeki érzékelésbôl és világlá-tásból fakadnak. Rajzainak vidám csattanójú, szel-lemes kompozíciói, a táj stilizálása, ember- és ál-latalakjai az illusztrálás terén nemzeti karaktertszemélyesítenek meg. Önálló gyerekkönyv-alkotó-ként Lada elôször 1911-ben jelentkezett Mojeabeceda (Az én ábécém) címû olvasókönyvével,amellyel ismeretterjesztô és közmûvelô könyvei-nek egész sorát nyitotta meg, ilyen pl. a Kalamaj-ka (1913), a Ladův veselý p≈írodopis (Lada vidámtermészetrajza, 1917), a Svøt zví≈at (Állatok világa,1919), és az 1925-tôl megjelenô Ladovy veseléuΩebnice (Lada vidám tankönyvei). A gyerekköny-vek és folyóiratok valamennyi fajtájának illusztrálá-sát kipróbálta, a leporellótól kezdve a klasszikus ésmodern meséken és mondókákon át, nem utolsó-sorban a saját szövegre épülô egyszerzôjû köny-vekig, mint például a Kocour Mike∫ (Mike∫ kandúr,1934), Pohádky naruby (Fonák mesék, 1939),Nezbedné pohádky (Feneketlen mesék, 1946) ésmások. Életében, de mindenekelôtt gyerekeknekszóló illusztrációiban kitüntetett szerepe volt a hu-mornak. A klasszikus cseh mesék illusztrálásávalolyan mesehôsök figuráit alkotta meg, mint Honza,Mike∫ kandúr vagy a vízimanó, amelyek ugyanúgyfelülmúlhatatlanok, mint ævejk, a derék katonaalakja Ha∫ek világhírû regényében. A két világháború között fellépô generáció újszemlélettel viszonyult a gyerekkönyvekhez.Azidôtájt kulminált az elôzô generáció munkássá-ga, egyáltalán nem merítve ki valamennyi lehetô-ségét. Egyidejûleg és megkerülhetetlenül hatottak

    Josef Lada – Boumil Říha meséi, 1921

  • R U M J A N A D A ČE V A 1 3

    az új képzômûvészeti irányzatok, így régi és új ge-neráció egymás mellett alkotott. Ebben az összefüggésben meg kell emlékeznünka kalandregények illusztrátoráról, Zdeněk Burian-ról (1905–1981), és több mint 500 eredeti mûhözkészített, mintegy 14 000 rajzból álló, ámulatra

    méltó illusztrációs munkásságáról. A lelkes olvasó,az utaztató kalandregények alapos ismerôje töké-letesen ráérzett a cselekmény feszültségére, ahôstettekre, és az egzotikus helyszínekre épülômûfaj arányaira. Verne, Karl May és más, a 20.század 30-as éveitôl megjelenô szerzôk kalandre-gényeihez készült illusztrációiban romantikusbeállítottságát egyesíti a tárgyi leírás fotografikuspontosságával. Dinamikus kompozícióiban nagyfantáziával ragadta meg a cselekmény drámai pil-lanatait. A kép feszültségének növelésére gyakranerôs fénykontrasztokkal alkalmazta a lavírozásirajztechnikát. Eduard ætorch Lovci mamutů

    (Mammutvadászok, 1932) címû könyvéhez készí-tett illusztrációi révén Burian eljutott a tudományosillusztrációk, elsôsorban a bolygónk élôlényeinekszinte teljes fejlôdését lefedô paleontológiai re-konstrukcióknak a mûfajához. Együttmûködöttszámos antropológiai, archeológiai, paleontológiai,történeti és geológiai tudományos kiadvány rajzkí-séretének elkészítésében. Illusztrációit nagyra érté-kelték külföldön is. Bár hosszú életmûve során so-sem haladta meg a 19. századi hagyományokbólkiinduló történetábrázoló koncepciót, és nem csat-lakozott a modern irányzatokhoz, munkássága to-vább él valamennyi olvasó generációban, különö-sen a felnövekvô fiatalok körében. A 20-as évek végén, a 30-as években, és közvet-lenül a II. világháború kitörése elôtt nagy fellen-dülés mutatkozott a gyermekkönyvkiadásban.Növekedett az írók és képzômûvészek általánosérdeklôdése a gyerekkönyvek specifikus problé-mái iránt, s ez elsôsorban a színvonal emelke-désben mutatkozott meg. Az avantgard irányza-tok hatása alatt álló fiatal generáció modern lá-tásmódot vitt a gyermekkönyvekbe, és a mûvé-szek rendszeresebben foglalkoztak vele. Josef

    Zdeněk Burian – Jules Verne: Kétezer mérföldre a tengerszint alatt, 1938

    Josef ¿apek – Karel Polá∫ek: Edudant a Francimor (Edudant és Francimor), 1933

  • T R A D Í C I Ó K • I L L U S Z T R Á C I Ó K1 4

    Čapek (1887–1945) festô, grafikus, a húszasévek avantgard mozgalmának képviselôje, test-vérével, az író Karel Čapekkal együtt készítettgyerekkönyveket illusztrált. 1928 körül Josef¿apek festômûvészi munkásságában visszatért acseh táj és falu ábrázolásához, ezzel egyidôbengyermekmotívumok is megjelentek munkáiban. Evidám képek idôszakában mûveiben nagy szere-pet kaptak a gyerekek. 1929-ben ¿apek Alenkanevû kislánya inspirálására megírta, megrajzolta,és a legkisebbek számára kiadta a Povídání opejskovi a kočičce (Történetek a kutyusról meg acicusról) címû könyvét. Minden ízében kedves, vi-dám, vonzó, ragyogó alkotás. Ez a könyv, akár-csak más írók mûveihez készített illusztrációi (K.¿apek: Devatero pohádek, Karel PoláΩek: Edudanta Francimor, Kenneth Graham: ¬abákova dobro-druºství, 1932) megjelenítik ¿apek gyerekeknekszóló munkásságának legfôbb forrásait: elsôsor-ban a szerzô gyerekkorát, továbbá az életet nagyajándékként értelmezô szemléletét, valamint va-lóságérzékét. Új szemléletet hozott a gyermek-könyvekbe, amely közelebb áll a gyerekek hét-

    köznapi tapasztalataihoz és érdeklôdéséhez.Josef ¿apek az elsôk között vezeti be a cseh gyer-mekkönyv-illusztrálásba a modern mese-szemlé-letet, felhagy a romantikus meséléssel, a jelenvalóságába vezet. Kifejezésmódja a rajz egysze-rûségét hangsúlyozza, nem alkalmaz leíró képe-ket, komponálása jelzésekbôl indul ki, és a gyer-meki látásmódra épül. A két háború között, illetve a II. világháború utánegy sor jelentôs egyéniség foglalkozott gyermek-könyv-illusztrálással, és alakította ki a modern,kortárs gyermekkönyv-illusztráció tarka palettáját. Ezazonban a gyermekkönyv-illusztrációnak egy újabbfejezete, amely érthetô módon az elôzô korszak ér-tékeire alapozva fejlôdik tovább, ugyanakkor be-vonja munkájába az aktuális képzômûvészeti éstársadalmi-erkölcsi problémákat. Az új áramlat leg-fôbb képviselôi közé tartoznak olyan, a nemzeti ha-gyományokat a kortárs képzômûvészet színvonalá-ra emelô festôk, mint Cyril Bouda (1901–1984),Karel Svolinský (1896–1986), Antonín Strnadel(1910–1975), és Adolf Zábranský (1909–1981).Eközben a modern rajz és a költôiség eszközeivel

    Cyril Bouda: Tři pradleny (Három mosónô), 40-es évek

  • R U M J A N A D A ČE V A 1 5

    Jan Kubíček – O. Syrovátka: Broukalo si deset brouků (Tíz bogár zümmögött), 1974

    Adolf Zábranský – Petr Denko: Do kola (Körbe-körbe), 1951

    kiegyenlítôdnek az illusztráció lírai és epikai elemei.Az imaginatív vonulatot képviseli Jiří Trnka(1912–1969), Ludmila Jiřincová (1912), EvaBednářová (1937–1986), Olga Čechová (1925),Jiří Běhounek (1929), Jan Kubíček (1927), KvětaPacovská (1928) és mások. Munkásságuk megala-pozta az illusztráció széleskörû lehetôségeit a gyer-mekkönyvek területén is. Általában véve az illuszt-

    ráció olyan fejlôdésen ment keresztül, amely funk-ciójának differenciálásához és specifikálásához ve-zetett az egyes irodalmi mûfajokhoz való viszonyá-ban. Ez a sokrétû és gazdag, a kortárs cseh illuszt-ráció individualizálódó elôképét kialakító fejlôdés a20. század 60-as éveiben érte el csúcspontját.

    Fordította: Balázs Andrea

  • T R A D Í C I Ó K • I L L U S Z T R Á C I Ó K1 6

    Eva Bednářová – Dana és Milada Št’ovíčková: Brokátový obraz (A brokát kép), 1978

  • R U M J A N A D A ČE V A 1 7

    Antonín Strnadel – Bene∫ M. Kulda: Janíček s voničkou (Jancsika csokorral), 1959

  • T R A D Í C I Ó K • I L L U S Z T R Á C I Ó K1 8

    Olga Čechová – Franti∫ek Hrubín: Svit’, sluníčko, svit’ (Süss, napocska, süss), 1976

  • R U M J A N A D A ČE V A 1 9

    Divica Landrová – Karel Jaromír Erben: Dlouhý, Široký a Bystrozraky (Nyakigláb, Csupaháj és Sasszemû), 1959

  • T R A D Í C I Ó K • I L L U S Z T R Á C I Ó K2 0

    Ji≈í Běhounek – Leonyid Szolovjov: Naszreddin kalandjai, 1979

  • R U M J A N A D A ČE V A 2 1

    Felhasznált irodalom

    Franti∫ek Hole∫ovsk¡: ¿e∫tí ilustráto≈i v souΩasné knize pro døti a mládeº (Cseh illusztrátorok a kortárs cseh gyermek- és if-júsági irodalomban), Albartos, Praha, 1989Franti∫ek Hole∫ovsk¡: Glosy k v¡voji Ωeské ilustrace pro døti (Széljegyzetek a cseh gyermekkönyv-illusztráció fejlôdéséhez),Albatros, Praha, 1982Blanka Stehlíková: Cesty Ωeské ilustrace v knize pro døti a mládeº (A cseh illusztráció útjai a gyermek- és ifjúsági könyvek-ben), Albatros Praha 1984Prokop Toman: Nov¡ slovník ¿eskoslovensk¡ch v¡tvarn¡ch umølců (Csehszlovák képzômûvészek új lexikona), V¡tvarné cent-rum Chagall, Ostrava, 1993

    Květa Pacovská – Ilja Hurník: Jak se hraje na dveře a jiné muzikantské pohádky (Hogyan kell ajtón játszani és más muzsikus mesék), 1973

  • T R A D Í C I Ó K • I L L U S Z T R Á C I Ó K2 2

    Gross Arnold – Adamis Anna: Versek és képek, 1979

    Würtz Ádám – Szabó Lôrinc: Lóci óriás lesz, 1975

  • 2 3

    Sokan megállapították már, hogy az illusztrációjobban illik a verses, rövidebb, tömörebb formá-ban megfogalmazott írásmûvekhez, mint a hosszúregényfolyamokhoz, mivel a kép eleve tömörebb,sûrûbb, s egyszersmind törékenyebb kifejezô esz-köz a szónál. Az ún. autonóm illusztráció egy má-sik mûvész öntörvényû alkotása, mely az irodalmimûbôl indul ki, ám lényegét tekintve független az„ihletet adó” alkotástól. Ebben az értelembenDosztojevszkij vagy Tolsztoj regényei például szin-te illusztrálhatatlanok. Természetesen bizonyoskorszakokban, különösen a 19/20. század fordu-lója idején a korstílus erôteljes karaktere elegendôvolt egy-egy regény illusztrálásához, akár magasszínvonalon is, az autonóm mûvészi szférábanazonban erre csak kevés példát találunk.Természetébôl adódóan az illusztráció leginkábba gyermek és az ifjúsági irodalomban van jelen, sezért minôsége rendkívül fontos. A jó illusztrációkedvet csinálhat az olvasáshoz, fejlesztheti az ol-vasók esztétikai érzékét. Sokakat épp a megrajzoltfigurák, kompozíciók karaktere indít el az olvas-mányélmény kibontásában.A mai illusztráció-mûvészet kiemelkedô alkotásaiközött a klasszikus megoldásoktól egészen a legú-jabb tendenciákig találhatunk példákat. A hagyomá-nyos technikák és az új számítógépes eljárások al-kalmazása nem feltétlen választja el a fiatalabb ésaz idôsebb korosztályt. A hetvenes-nyolcvanas éveknagy nemzedékének munkáit és a legfrissebb alko-tásokat összevetve láthatjuk, hogy az átmeneti ne-hézségek ellenére manapság sem szenvedünkhiányt színvonalas illusztrációkban. Sôt inkább azttapasztalhatjuk, hogy egyre több mûvész számáraválik újra vonzóvá az illusztrációkészítés lehetôsége. A hatvanas évek végén Magyarországon fejlôdés-nek indult a könyvkiadás s ez magával hozta azillusztráció mûfajának fellendülését is. (E korszak-

    nak köszönhetôk többek között Kondor Béla réz-karcai, Csernus Tibor monotípiái, Hincz Gyula, KassJános, Szántó Piroska, Szász Endre stb. alkotásai.)Ekkor alakultak ki azok a karakteres mûvészi nyel-vek (Kondor Béla, Csohány Kálmán, Stettner Béla,Lenkey Zoltán), melyeket a korszak jellegzetes stí-lustendenciái vagy az illusztráció hagyományos tí-pusai árnyaltak. A 70-es években a klasszikuskomponálási mód mellé felzárkózott a groteszkhangvételû, egyéni vonalvezetésû, részletgazdagalkotások sora. Ezt az irányvonalat képviselte töb-bek között Gross Arnold, Würtz Ádám, GyulaiLíviusz, Heinzelmann Emma, Rékassy Csaba,Banga Ferenc, Engel Tevan István, Vén Zoltán,Szemethy Imre. A nyolcvanas években több fiatalmûvésszel gyarapodott a hazai illusztrátorok köre.Rényi Krisztina, Rékassy Eszter, Sárkány Gyôzô ésVida Gyôzô elsôsorban a klasszikus hagyomá-nyokból merít, Békés Rozi, Für Emil, Damó István,Lipták György, Rófusz Kinga, Szyksznian Wanda,Roskó Gábor, Kalmár István munkáit inkább a gye-rekrajzokhoz kapcsolódó spontaneitás jellemzi.Egyéni utakat képviselnek Olajos György, SzurcsikJózsef, Vásárhelyi Antal munkái. A hetvenes-nyolcvanas évek a nagy kiadók kor-szaka volt. A mûvészek többsége a kiadóval köz-vetlen kapcsolatban, ugyanakkor a többi mûvész-tôl szinte teljesen függetlenül tevékenykedett. Anyolcvanas évektôl azonban fokozatosan romlotta hazai kiadók helyzete, ami az illusztrátorok tevé-kenységét is megnehezítette. Csökkent a megren-delések száma, az igények eltolódtak a kommerszirányába és a könyvek többségének kiállítása isegyre gyengébb minôségûvé vált. A rendszerváltás nem hozott azonnali változást.Fokozatosan alakult át a könyvkiadás, a piacistruktúra, eltûntek a monopol helyzetû kiadók.Sok kiváló mûvész lehetôségei beszûkültek. Míg

    D. Udvary Ildikó

    KORTÁRS MAGYAR I L LUSZTRÁC IÓMÛVÉSZET

    „… Nem is tudok olvasmányélmény nélkül dolgozni”

    (Engel Tevan István)

  • T R A D Í C I Ó K • I L L U S Z T R Á C I Ó K2 4

    Hincz Gyula – Weöres Sándor: Zimzizim, 2002

  • D . U D V A R Y I L D I K Ó 2 5

    a nyolcvanas években egy nagyobb kiadó éven-te akár félszáz illusztrált könyvet is megjelente-tett, a kilencvenes évek elsô felében ez a számtíz alá esett.Átalakult a mûvészek társadalmi megítélése, moz-gástere, az olvasási szokások hangsúlyai eltolód-tak a könnyebb szórakozást ígérô, olcsóbb kiadvá-nyok irányába. A médiák szerepének erôteljes nö-vekedése gyökeresen átalakította a gyermekek ésa könyvek viszonyát, a mese-illusztrációk számáravégzetes kihívást jelentett a nagyüzemi rajzfilmekés képregények áradata.A korábbi megrendelési gyakorlat helyébe a piacés a gazdaság törvényei léptek. A mûvészektöbbsége arra kényszerült, hogy saját maga nép-szerûsítse munkásságát, lobbizzon egy-egy meg-rendelésért. A rendszerváltáshoz kapcsolódó problémákkalegyszerre számos új lehetôség is megnyílt a mû-vészek elôtt (nemzetközi kapcsolatok, külföldimegrendelések, tájékozódás, kiállításcserék,nemzetközi fórumok). 1994-ben negyven nevesgrafikus és festô megalapította a Magyar Illuszt-rátorok Társaságát.A bemutatkozó kiállítást több mint kétszáz mûvel,1995 telén rendezték a budapesti Csontváry Galé-riában. Hazai viszonylatban a szakma rangját to-vább emelte, hogy 1997-tôl illusztrátorok is része-sülnek Ferenczy Noémi-díjban. Ezt az elismeréstaz elmúlt években, Sárkány Gyôzô, Rényi Krisztina,Szyksznian Wanda, Vagyóczky Károly és Vida Gyô-zô is megkapta.Az illusztráció technikája napjainkig csak részbenváltozott: egyrészt megôrizte a mûfaj hagyomá-nyos nyelvét, másrészt – különösen a manapságoly népszerû vegyes technika lehetôségeivel élve– sorra bôvítette eszközeit az új stílusirányzatok éstechnikai eljárások alkalmazásával. A hagyományos eljárásmódok és anyagok, acél-,lino-, fametszet, rézkarc, kônyomat, szerigráfia, ce-ruza, tollrajz, vízfesték, tus alkalmazásán túl meg-jelent az akril, s voltak mûvészek, akik többféletechnikát ötvözô egyéni megoldásokat dolgoztakki. A szabadkézi rajzok mellett elszaporodtak aszámítógép alkalmazásával létrehozott alkotások.

    A továbbiakban a hazai illusztrációmûvészet gaz-dag kínálatából a teljesség igénye nélkül emelekki néhány mûvészt.Reich Károly (1922–1988) klasszikus hangvételû,könnyed, derûs stílusa iskolát teremtett. Elsô meg-bízását az Ifjúsági Könyvkiadótól kapta. Közel öt-száz mûvet illusztrált, köztük Petôfi Sándor, MóraFerenc, Benedek Elek, Radnóti Miklós, Zelk Zoltán,Devecseri Gábor, Ovidius mûveit.Mestere, Konecsni György illusztrációi közül érde-mes megemlítenünk Katona József Bánk Bán címûmûvéhez készült folt vonal játékokra épülô, olykora groteszkbe hajló tempera kompozícióit. ReichKároly stílusának jellegzetes vonása a stabilitás.Biztos rajztudással évtizedeken át készítette derûs,egyszerû, dinamikus kompozícióit, melyekhez el-sôsorban grafitot, tust, tollat, temperát és vízfesté-ket használt. Eszköztárával rendkívül változatoshangulatok felidézésére volt képes, amit jól példáza Radnóti verseihez készített illusztrációk erôteljesdrámai feszültsége.

    Reich Károly – Minden napra egy mese, 2002

  • T R A D Í C I Ó K • I L L U S Z T R Á C I Ó K2 6

    Mûvészi hitvallása szerint: „Nem mûvészetnek,hanem mesterségnek tekintem azt, amit csiná-lok. S nem szerénységbôl, kivételesen inkábbhiúságból mondom ezt. Mert a mesterség, aszó régi értelmében számomra egyenlô a be-csületes magatartással, azzal, hogy az embermindig a képességei szerinti legjobbat adja ki akezébôl.”Reich Károly mesekönyv-illusztrációihoz kapcsol-hatók a fóti gyermekváros, a miskolci gyermekkór-ház és a zalaegerszegi óvoda számára készültmurális munkái is. Eszményi alakjai, mindig egyfaj-ta biztonságos távolságot tartanak a való világ ve-szélyes és felkavaró forgatagától, s az örök idill el-vont békességét idézik.Mûvészi attitûdjének számos követôje van, hiszenaz antikvitás esztétikája és mûvészete iránti nosz-talgia ma is elevenen él, a nála még egyensúly-ban lévô derû és harmónia azonban sokak kezealatt már csak epigon érzelgôsség és finomkodásaz illusztráció piacán.

    Rékassy Csaba (1937–1989) objektív, távolságtar-tó szemléletmódja talán rokonítható lenne a ReichKároly-féle felfogással, mûvészi nyelve azonbanegészen más gondolatokat tükröz. Ô nem a halha-tatlan szépség megjelenítése érdekében távolság-tartó, hanem éppen a bemutatásra kerülô témadeheroizálása, valóságossá tétele érdekében. Aklasszikus mûvészeti toposzok helyett inkább aDürer és Cranach mûveit jellemzô aprólékos kidol-gozású, míves metszetek tradícióját követte. Mun-kái a hatvanas-hetvenes években a szürnaturaliz-mus irányzatához is kapcsolódtak. Pontos kivitele-zésû, enyhén klasszicizáló elôadásmódja legtöbb-ször fanyar humorral párosult. A groteszk kifejezés-mód gyakori jellemzôje kompozícióinak. Hasonlótörekvéseket fedezhetünk fel Engel Tevan István,Kovács Tamás, Szemethy Imre és Molnár László Jó-zsef munkáiban is. Rékassy alkotásainak talán leg-fontosabb jellegzetessége a különféle idôsíkok ke-verése, az indulatoktól mentes, olykor steril szür-realisztikus idôtlenség. 1976-77 között készült 15lapból álló fô mûve Ovidius Átváltozások címû köl-teményéhez. Kondor Béla után ô is elnyerte a To-kiói Grafikai Biennálé Honorable Mention Prize-díját, 1975-ben pedig nemzetközi IBBY díjat kapott.Összetett kompozíciós nyelve több szálon is to-vább folytatódik a mai illusztrátorok között.

    Reich Károly – Minden napra egy mese, 2002

    Rékassy Csaba – Megay László: Könyves könyv, 1976

  • D . U D V A R Y I L D I K Ó 2 7

    Würtz Ádám (1927–1994) egyedi hangulatú me-seillusztrációi üde, színes síkformákból építkeznek,míg Babits Jónás könyvéhez készült rajzait elsô-sorban a vonalakból épülô térrétegek közötti fe-szültségek drámaisága jellemzi: lebegô, leheletfi-nom és súlyos, erôteljes vonalak kommunikáció-jának lehetünk tanúi az angyal és Jónás találkozá-sakor. A vonalak használatának különleges képes-ségét érzékeltetik a Shakespeare szonettekhez ésJózsef Attila verseihez készült illusztrációi is. Réz-karcai, linómetszetei a mesék elbûvölô világától avalóságig és azon túl vezetnek. 1986-ban meseil-lusztrációiért többek között az IBBY Andersen-díjá-val tüntették ki.Réber László 1953–59 között a Ludas Matyimunkatársa volt. Spontán, bravúrosan kifejezô ka-rikatúrákat készített. Gyulai Líviuszhoz hasonlóanmár a hatvanas években elkezdett rajzfilmkészítés-sel foglalkozni. Rajzstílusát a karikatúrában, a film-ben és az illusztrációban is a puritán, kellékek nél-küli, pontokra és vonalakra egyszerûsített rajz jel-

    lemzi. Munkái síkszerûek, olykor geometrizálóanpontosak és áttekinthetôek. Fô témája az ember,vagyis inkább az „emberke”. Élénk színekkel, a vo-nalak és a foltok, fehér-fekete, pozitív-negatív kom-binációjából építkezik. Öntörvényû kompozíciós vi-lága olykor derûsen humoros, máskor keserûen fa-nyar, spontaneitása, egyszerûsége a gyermekraj-zok közvetlenségét idézi. Illusztrációinak jelentôsrésze gyermekkönyvekhez, többek között Milne,Janikovszky Éva, Lázár Ervin mûveihez készült. 1982-ben elnyerte az IBBY Andersen-diplomáját. Engel Tevan István (1936–1996) apró, erôteljesvonalkázással, kontúrok és határozott leválasztá-sok nélkül teremti meg figuráit. Legtöbbször gro-teszk, kiismerhetetlen alakjai nem köthetôk konk-rét korokhoz, egyaránt lehetnek a tegnap, vagy ama megszólaltatói, mert örökérvényû emberi tulaj-donságokat jelenítenek meg. Az emberi kapcsola-tok konfliktusait, az ember esendôségét, ember éstársadalom viszonyát boncolgatják. Még autonómgrafikai lapjainak többségét is irodalmi ösztönzés-re készítette. E.T.A. Hoffmann, Bulgakov, Andersen,Krúdy, Karl Kraus, a Biblia s a különféle meseköny-vek sejtetik a mûvész irodalmi nyitottságát. Illuszt-rációit a konkrét irodalmi élmények ellenére is épprajzainak a konkrétumoktól történô elszakadása,általános érvényûvé válása, olykor misztikus, titok-zatos hangulata teszi egyedivé.

    Würtz Ádám – Petôfi Sándor: János vitéz, 1976

    Réber László – Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás, 2004

  • T R A D Í C I Ó K • I L L U S Z T R Á C I Ó K2 8

    A Kossuth-díjas (2004), Gyulai Líviusz (1937–)kezdetben többek között a Magvetô Kiadónak ésaz Élet és Irodalomnak dolgozott. Tollrajzokat, réz-karcokat, fametszeteket, linómetszeteket készít.Elôadásmódját a múlt iránti érdeklôdés és a nosz-talgiázás feletti irónia egyaránt árnyalja, munkáigyakorta tûnnek stílusidézeteknek. Vonzzák az is-meretlen tájak, akár a múlt, akár a jelen képei, me-lyeket aprólékos, részletezô rajzokban jelenít meg.Rékassy kevert idôsíkjaihoz és Gross Arnold álom-tájaihoz képest a köznapi valósághoz ugyan köze-lebb áll, ám kompozícióit gyakorta idézôjelbe teszi.Villon illusztrációit a középkori téma hangulatáhozillô technika, az erôteljes formákat ironikus játékos-sággal elegyítô linómetszet teszi hitelessé. A hetve-nes évek közepétôl animációs filmeket is készít.Ezekben a mûvekben már felfedezhetô a karikatú-ra mûfajához való vonzódása is, munkássága e te-kintetben Réber Lászlóéval rokon. 1972-ben készí-tette el Weöres Sándor Psyché címû mûvének il-lusztrációit. 1976-ban Sterne: Érzékeny utazások,1978-ban Calvino: A Hold-leányok c. munkáit il-lusztrálta. A nyolcvanas években elsôsorban a Mó-ra Kiadónak dolgozott, sokszínû stílusa, önironikusszemlélete a kilencvenes években több fiatal grafi-kus pályáját befolyásolta.Az illusztráció családfájának rokon mûfajai a karika-túra, az ex libris vagy a rajzfilm. Nem véletlen tehát,

    Gyulai Líviusz – Szép Ernô: Egyszer volt Budán kutyavásár, 1972

    Engel Tevan István – E. Nesbit: A halász hetedik fia, 1980

  • D . U D V A R Y I L D I K Ó 2 9

    hogy az egyes életmûvekben ezek – ha eltérôhangsúllyal is – de lépten-nyomon elôbukkannak.Réber Lászlóhoz és Gyulai Líviuszhoz hasonlóanJankovics Marcell (1941–) mûködése is összefo-nódik a rajzfilmmel. Sôt, ôt leginkább mint nevesrajzfilmkészítôt ismerhetjük. A népmûvészet és akultúrtörténet ihlette kompozícióit stilizált szimbó-lumokból építi fel. Világszemléletét a népmesék,regék és mondák organikus világa inspirálja. Il-lusztrációiban, rajzfilmjeihez hasonlóan ötvözôdika tanítási szándék és a szépségbôl fakadó mûél-vezet öröme. 2002-ben a Parazsat evô paripa (Of-ficina Nova) és a Mátyás az igazságos (Akadémia)címû könyvekkel a díjazott magyar illusztrátorokegyike volt. Munkáiban frappánsan ötvözi akortárs formavilágot a középkori és reneszánsz kó-dexek motívumaival. A miniatúrák struktúrájátmeghatározó ornamentikát felszabadítva gyakrana történet egyenrangú részévé emeli. Az arabesz-kekre emlékeztetô alapsíkon játszódó jelenetekettôl jóval dinamikusabbak, ugyanakkor titokzato-sabbak, meseszerûbbek is lesznek. A schongaueri,düreri tradíciót követô illusztrátoroktól eltérôen

    Jankovics inkább a népmûvészet és a kódexfesté-szet örökségébôl merít. Intenzív színkezelése ésrajztechnikája is ezt bizonyítja.A nyolcvanas, kilencvenes években számos illusztrá-ciós díjjal jutalmazták Banga Ferenc (1947–) mun-

    kásságát. Karakteres, összetéveszthetetlen exp-resszív stílusát a szálkás vonalvezetés mellett az em-beri és állati motívumok egymásba olvadása jellem-zi, kompozícióit, Engel Tevanéihoz hasonlóan, gyak-ran groteszk, szorongó hangulat lengi át. Különösenérdekes a kilencvenes években Szemethy Imrévelközös vállalkozása régi magyar írók mûveinek illuszt-rálására. A Képes Próza Tár sorozatban 1996-banTaksonyi János: Veszedelmes dolog, 1997-benBárótzi Sándor A mostani adeptus, 1998-ban Kazin-czy Ferenc: Osszián énekei, Dugonics András:Szittyiai történetek, 1999-ben Kónyi János: Ártatlanmúlatság és Gaál György: A tudós palócz I–II. címû

    Banga Ferenc-Szemethy Imre – Kazinczy Ferenc: Osszián énekei, 1998

    Jankovics Marcell illusztrációja

  • T R A D Í C I Ó K • I L L U S Z T R Á C I Ó K3 0

    mûvei jelentek meg. A vállalkozás sikere elsôsorbana szemléletükben és stílusukban fellelhetô rokon-ságnak köszönhetô, s bár Banga alkotótársánál in-kább hajlik a telített, expresszívebb elôadásmód felé,eltérô vonásaik csak tovább erôsítik az összkép ma-gas mûvészi színvonalát. Szemethy kompozícióinfrappáns képi ötletekkel, gegekkel, abszurd nyelve-zettel él, finom pont és vonalszövevényekbôl építi felgyakorta meghatározhatatlan, szürrealisztikus for-máit. Színkezelését is inkább a fátyolos visszafogott-ság jellemzi. Rajzai, metszetei a modern abszurd fi-lozófia és irodalom témáihoz kapcsolhatók. A grafi-kákon leltárszerûen elhelyezett, haszontalan szerke-zetek és figurák egy sajátos formai struktúrában idé-zik Rékassy, Lakner és Csernus szemléletét.Benes József (1938–) a belgrádi KépzômûvészetiAkadémián végzett, ismert jugoszláv festômûvész-ként jött át Szegedre, majd Kecskemétre. Elsôsor-ban a rajz, offset és leginkább a szitanyomat tech-nikáit alkalmazza, témáit szûkítô, felülnézeti hely-zetben ábrázolja. Kompozícióit a sûrítés, az egy-szerûsítés, a szín és a tér tagolásának pontos rit-musa alakítja. Figuráit, természeti formáit olykor

    Benes József illusztrációja

    Kalmár István illusztrációja

  • D . U D V A R Y I L D I K Ó 3 1

    sejtszerû, apró egységekbôl építi, máskor a fehérfelületeket csupán egyetlen vonallal értelmezi. El-járásmódja a tasizmus egy speciális változatánaktekinthetô. Gyakorta alkalmazott rozsdavörös, pet-róleumszínû raszterei, a cserepes, kiszáradt, agya-gos föld keménységét idézik. Alakjainak az anyagivilág folyamatos átalakulására figyelmeztetô amorf

    jellege egyfajta átmeneti állapotra utal – különle-ges bálványokat teremtô fanyar stílusát SzuromiPál „puritán expresszionizmusnak” nevezi. Munkásságának csak egy részét teszi ki az illuszt-ráció, bár autonóm alkotásai sem mentesek azirodalmi kötôdésektôl. Figuráit olykor felhizlalja,gúzsba köti, máskor a szilárd vázig csupaszítja, skietlen, elhagyatott tájakba helyezi, figyelmeztetve,hogy „az ürességben, lelketlenségben, gúzsba kö-töttségben fantommá, gólemmé nô az ember… Ezmár a vég utáni tájkép ”. Akár Beckett világa.Kalmár István (1949–) illusztrációi szintén köze-lebb állnak a festészethez. Munkái többségét aMóra Kiadó jelentette meg. Nem csak mese-il-lusztrációkat készít, hanem módszeresen foglalko-zik a gyermekek kreatív nevelésével is. Rajzait, ak-varelljeit a humor és játékosság, a dekoratív gyer-mekrajzok spontaneitása teszi elevenné. Olykorkarikaturisztikus, különbözô elmozdulásokból épít-kezô, találó kompozíciói filmszerûen hatnak.

    Roskó Gábor (1958–) újságrajzai, illusztrációi isinkább a festészethez kapcsolódó, autonómmunkák. Rendszeresen rajzol az Élet és Iroda-lomnak, azon ritka folyóiratok egyikének, melymind a mai napig folyamatosan közöl illusztrá-ciókat. A szürrealisztikus, ironikus, groteszk hang-vétel festményein és illusztrációin egyaránt meg-található, miközben minden munkája egyfajtatárgyilagos távolságtartást sugall. La Fontaine ál-latmeséi, Heltai Gáspár emberi gyarlóságot kipel-lengérezô fabulái jó alapot adnak Roskó ironikus,posztmodern szemléletû mûvészetének. Lokálisszíneinek dinamizmusa, formai eklekticizmusaolykor bizarr társa az irodalmi szövegnek. 2001-ben jelent meg nyomtatásban újságrajzainak vá-logatása 9x9 ZOO címmel és ugyanebben az év-ben adták ki Szíj Ferenc általa illusztráltSzurombereki királyfi címû könyvét.Vén Zoltán (1941–) munkáiban sajátosan ötvözô-dik a klasszikus illusztrációs hagyomány és azutóbbi évtizedek magyar grafikájára jellemzô gro-teszk, mely a tárgyak sokaságának személytelenterrorjában, az abszurd, a gúny és a humor közöt-ti egyensúlyozásban nyilvánul meg. A klasszikustechnikák közül elsôsorban a rézkarcot alkalmazza.Kisméretû munkáinak jelentôs része ex libris. Az exlibris kisgrafikaként különösen a századforduló óta

    Roskó Gábor illusztrációja

    Vén Zoltán illusztrációja

  • T R A D Í C I Ó K • I L L U S Z T R Á C I Ó K3 2

    Szurcsik József illusztrációja

    Für Emil illusztrációja

  • D . U D V A R Y I L D I K Ó 3 3

    Szyksznian Vanda illusztrációja

  • T R A D Í C I Ó K • I L L U S Z T R Á C I Ó K3 4

    Rényi Krisztina – Süss föl nap, fényes nap, 1999 Rényi Krisztina – Süss föl nap, fényes nap, 1999

    Vida Gyôzô illusztrációja Vida Gyôzô – Gyárfás Endre: A varázsgombóc, 1991

  • rendkívüli népszerûségnek örvend. (A mûfaj gyöke-rei több száz évre nyúlnak vissza, hiszen már Dü-rer is készített egyet Pirckheimer részére 1511-ben.)A hazai illusztrátorok közül még Engel Tevan Ist-ván, Rényi Krisztina, Sárkány Gyôzô és Vida Gyôzôkészített számos magas színvonalú darabot.Vida Gyôzô (1951–) a hetvenes évek végén ke-rült a pályára. gyakorló illusztrátorként többszörhangoztatta, hogy az autonóm grafikával szem-ben az illusztrátor tehetsége és hozzáértése ön-magában nem érvényesülhet, mert a kész mûszínvonala nem egyetlen ember, hanem egy csa-pat munkájának eredménye. Az illusztráció szempontjából ez valóban sarkala-tos kérdés, hiszen az autonóm grafika érvényesü-lését is befolyásolhatja átmenetileg a rossz elhe-lyezés vagy a kiállítóhely megvilágítása, de az il-lusztrációnál egy-egy tervezési vagy nyomdai hibavégérvényesen gyengítheti a mû értékét. Ha úgytetszik, az illusztrátor a könyvtervezés kiszolgálta-tott munkása, nála jobban senki nem szorgalmaz-za a minôségi könyvkészítést. A dilemmát az alko-tók úgy próbálják meg kivédeni, hogy sokan szíve-sebben mutatják be az eredeti darabokat az elké-szült könyvben látható illusztrációnál. Vida kompo-zícióit olykor fantasztikus térszervezése, máskor já-tékos síkszerûsége teszi különlegessé.

    Rényi Krisztinánál (1956–) elsôdleges, ám nemkizárólagos helyet kap az illusztráció. Nagyra érté-keli és alkalmazza a klasszikus nyelvezetet éstechnikát, ugyanakkor festményeket, grafikákat,szerigráfiákat is készít. A szentendrei mûhely tagja-ként autonóm mûveivel rendszeresen szerepelkiállításokon. Különösen vonzzák a hagyományosgrafikai technikák, a litográfia, a rézkarc és az eze-ket imitáló szitanyomatok, melyeket fôleg a nyolc-vanas években készített. Illusztrációs nyelvezeté-ben felfedezhetôk a Jankovics Marcellnél is elôfor-duló folklorisztikus, misztikus elemek, munkáit aszínek intenzitásának fontossága, az organikusképépítés egysége jellemzi. Vida Gyôzô alkotásai-val összevetve Rényi Krisztina aprólékosan kidolgo-zott, elbeszélô jellegû kompozíciói jóval tágasabb-nak tûnnek. Míg Vidára a formák, motívumok bra-vúros redukciója jellemzô, Rényi képei népeseb-bek, telítettebbek. A középkori kódexek varázslatosszínvilágának könnyedségét harmonikusan ötvözi

    D . U D V A R Y I L D I K Ó 3 5

    Keresztes Dóra illusztrációja

    Rófusz Kinga illusztrációja

  • T R A D Í C I Ó K • I L L U S Z T R Á C I Ó K3 6

    a sokszorosító technikák szigorúságával. Kompozí-cióinak sajátos verete épp ebbôl a társításból ere-deztethetô, mûvészi megnyilvánulásait az olvasókiránt érzett felelôssége artikulálja. Számára az il-lusztráció mûvészi értéke nem kétséges, munkás-ságát nem terhelik hierarchikus kételyek. Ez az at-titûd Vida Gyôzônél is felfedezhetô, ide vezethetôvissza illusztrációs mûvészetük hitelessége. Sárkány Gyôzô (1951–) a Magyar IllusztrátorokTársaságának elnöke nem csupán illusztrátorkéntés autonóm mûvészként, de mûvészeti szerve-zôként is fontos szereplôje a hazai illusztráció-mûvészetnek. Az illusztrátor szakma helyzeténekfelmérése, kapcsolataik kiépítése és kiállítási le-hetôségeik bôvítése jelentôs részben neki is kö-szönhetô. Mindez közrejátszott abban, hogy azelmúlt évtizedben megerôsödött a magyar il-lusztráció pozíciója, amit számos nemzetközielismerés és meghívás is bizonyít. Mûvészi sokol-dalúságát jelzik illusztrált könyvei, grafikái, egyénikiállításai, díjai, munkásságát számos értékelés,méltatás elemzi. A kortárs magyar illusztráció egyrészt a 60-as évekkiváló grafikus nemzedékének munkáiból, a szá-zadforduló szecessziós hagyományaiból, a 19.század jelentôs mestereinek alkotásaiból, a kö-zépkori kódexfestészet és a düreri klasszikus il-lusztráció örökségébôl merít, másrészt az új tech-

    nikai eljárások, (szitanyomat, komputergrafika,elektrografika), a 20. századi stílusirányzatok, külö-nösen a posztmodern mûvészetszemlélet hatásaiérvényesülnek benne. Legtöbben a klasszikus technikákat vagy azok idé-zeteit alkalmazzák és ezek segítségével teremtikmeg önálló mûvészi nyelvüket. Megfigyelhetjük, hogy a korábbi évtizedekben olynépszerû ironikus, szatirikus hangvétel a kilencve-nes években visszaszorult, az abszurd és a naivkompozíciós sémák viszont felerôsödtek. A poszt-modern szellemiséggel összhangban épp e két ki-fejezésmód kínál számos lehetôséget az autonómmûvészi megnyilvánulásoknak.Az elmúlt évtized könyvkiadásának fellendülésévelés a nemzetközi kapcsolatok bôvülésével örven-detesen nôtt az igényes, olykor kis példányszámúvagy egyedi illusztrált könyvek iránti igény. A könyvvásárok és bemutatók számának növeke-déséhez képest az illusztrációkat értékelô, elemzôpublikációk mennyisége még nem tekinthetô ele-gendônek.Hazánkban az illusztrátorok elsôsorban FerenczyNoémi- vagy Munkácsy-díj elérésére számíthat-nak, de természetesen kaphatnak Érdemes Mû-vész vagy Kossuth-díjat is. Szakmai díj az „Év il-lusztrátora” elismerés, a magyar IBBY-díj, vagy aSzép Magyar Könyv díj. Ide tartozik a nemzetközi

    Sárkány Gyôzô illusztrációi

  • D . U D V A R Y I L D I K Ó 3 7

    Rófusz Kinga illusztrációja

    IBBY-díj és a 2001-ben létrejött BEIJ, Japán Illuszt-rációs Világbiennálé díja, mely a kilencvenes évekillusztrációmûvészetének sokarcúságát, az auto-nóm grafikához és festészethez való tartozását el-sô ízben nyilatkoztatta ki. Kiírása szerint ugyanis azillusztráció nem szükségszerûen kötôdik egy mármegjelent, nyomtatott könyvhöz. A hazai illusztráció-mûvészet nemzetközi elisme-rését jelzi, hogy Japán már elsô alkalommal ma-

    gyar illusztrátort is hívott a zsûribe Rényi Krisztinaszemélyében, a díjazottak között pedig ott talál-hattuk Szurcsik Józsefet. A kortárs magyar illusztráció ismertsége és elisme-rése – ha idehaza talán kissé lassabban is –, deegyre nô. A bemutatkozás és a megmérettetésfontos állomása a megtisztelô felkérés, mely sze-rint 2006-ban Magyarország lesz a Bolognai Nem-zetközi Gyermekkönyv Vásár díszvendége..

  • K Ö N Y V K I A D Ó K • I L L U S Z T R Á T O R O K3 8

    Hincz Gyula – Weöres Sándor: Bóbita, 2003

    Würtz Ádám illusztrációja

  • Cs. Tóth János

    „ KAPCSOLD A SZÓT A CSE LEKMÉNYHEZ ” ,

    A KÉPET AZ Í RÁSHOZ

    3 9K Ö N Y V K I A D Ó K • I L L U S Z T R Á T O R O K

    A M Ó R A K I A D Ó É S A 6 0 - A S É V E K

    G Y E R M E K K Ö N Y V - I L L U S Z T R Á C I Ó I

    Egészen biztos, hogy elôször a rokonszenv irányít-ja rá a szemet a könyvre. Nem akármilyen fontos-ságú ez, mert a huszadik és immáron a huszon-egyedik század képekkel telített környezete ontot-ta, ontja a vizuális jeleket. Jól tudjuk, hogy a rokon-szenv csak a kezdete egy viszonynak, a könyvvá-sárló elsô lépése egy kötet birtoklása felé. A könyvmegejtô színekkel, dinamikus vagy pasztelles har-móniájú vonalakkal és betûkkel kínálja magát. Aszínek jobban felkeltik az érdeklôdést, ha eleve-nek, a vonalak hatásosabban vonják magukra a fi-gyelmet, ha ringatóan vezetik az olvasó szemét. Abefogadást segítô illusztráció olyan közel tud ke-rülni az írott mûhöz, hogy ugyanazt a mesét, tör-ténetet mondja el, csak éppen egy másik, magátvizuálisan kifejezô nyelven. Az írott és rajzolt gon-dolat között az összekötô kapocs a hangulat és ajellemábrázolás. A grafikus attitûdje mindig csakmûvészi alázat lehet: az illusztráció sohasem ke-rülhet a mondandó fölé vagy elé, ellenkezôleg:reflektorfénybe kell állítania a mondandót. Ettôlmég az ábrázolásmód nagyon is szuverén és ka-rakteres maradhat.

    • • •A Móra Kiadó történetében az 1960-as évekhezköthetô az igényes rajzi világ megjelenése, akár-csak a magyar grafika föllendülése. A gyer-mekkönyvkiadásnak is számos hiányt kellett pó-tolnia, és ehhez megtalálta a maga kitûnô meste-reit. Ezek a mûvészek elvetették a századelô ne-gédes felfogását, helyette tradíciót teremtettek agrafika újraértelmezésével. Gondolati bizonytalan-ság helyett oldott rajzossággal fogalmazták meg agyermekillusztrációikat. A hatvanas-hetvenes évek

    páratlan lehetôséget kínáltak a mûvészeknek: ek-koriban nem volt ritka az évi 10–12 kötet illuszt-rálása és ugyanennyi borító elkészítése. Ezt azidôszakot Határ Gyôzô így jellemezte: „A fiatal köl-tô nôsülhetett az elsô kötetére.” Végezte a dolgáta könyvkiadás, igaz, zárt – valódi érdekeket elfe-dô, tehát piac nélküli – rendszerben.Remekmûvek születtek a kor rajzmûvészeinek kezenyomán, és a Móra Kiadó máig rendszeresen meg-jelenteti – immáron nem csak az írás okán – eklasszikus mûvek némelyikét. Reich Károly a rene-szánsz hagyományon alapuló harmóniát megtart-va, a gyermekrajzok színes és könnyed, asszociatívképalkotásának ihletésében rajzolta meg AranyLászló Szép magyar népmesék címû kötetének ké-peit. Bájosan rózsaszín a kismalac, a barnásszürkeordasok hiába állnak a kopaszra pörkölôdött vörö-

    Reich Károly – Móra Ferenc: Kincskeresô kisködmön, 1951, 2003

  • K Ö N Y V K I A D Ó K • I L L U S Z T R Á T O R O K4 0

    Reich Károly – Minden napra egy mese, 2002

  • ses farkas hátára, a kaján mosolyú kunkori farkúgyôztesen ül a fán. Mindezt tiszta képletekben, dea közismert mese lényegének tükrözésével oldottameg. Ugyanígy elevenednek meg a figurák a Min-den napra egy mese háztetôre mászó tehénjétôl avirágos mezôben sétáló Pankán át az ugyancsakMóra Ferenc tollából származó Kincskeresô kisköd-mön kucsmás fiúalakjáig. A mûvész hagyatékábantalált madárrajzokból, ismert költôink verseinekodaillesztésével formás kötetet sikerült az olvasókezébe adni, ami nem kis részben köszönhetôReich Károly egyedi stílusának. Mintha külön meséi lennének Réber László illuszt-rációinak, pedig képi megnyilatkozásai „csupán” to-

    vábbgondolják alkotótársa, Janikovszky Éva történe-teit. Groteszk felfogású rajzai adekvát módon kap-csolódnak Janikovszky emberi magatartásokat és fo-

    4 1C S . T Ó T H J Á N O S

    Réber László – Janikovszky Éva: Az úgy volt…, 2004

    Réber László – Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás, 2004

  • K Ö N Y V K I A D Ó K • I L L U S Z T R Á T O R O K4 2

    Bálint Endre – Cini-cini muzsika, 2003

  • C S . T Ó T H J Á N O S 4 3

    nák gyermek-felnôtt viszonyokat együttérzôen, meg-bocsátó jóindulattal kezelô mûveihez. A Kire ütött eza gyerek? klasszikus irodalmi és rajzi alkotássá ne-mesedett az elmúlt három évtized alatt, az író és arajzoló gyermekien naiv, de felnôttesen irracionálisnézôpontjának köszönhetôen. A Réber-rajzokról

    leolvashatjuk a történetet, mintha lekapcsolnánk atelevízió hangját, de a sztori mégis érthetô lenne. A grafikus egyik jellegzetes megoldása a ritmikusmotívumismétlés, ami Janikovszky Éva Jó nekem! cí-mû opuszán érhetô tetten a legkiforrottabban. Az el-nyújtott figurák rajzi elemként való egymáshoz ren-delése kifejezi a kamaszosan bájos élethelyzetet,ezáltal önmagáért beszél az Égigérô fûben.Bálint Endre a mûvészetének legjavát kitevô al-kotásaiban gyakran élt az applikáció technikaieszközével. Elöl járt ennek a felfogásnak a magyarképzômûvészetben történô meghonosításában.Közkedvelt Mórás könyv a Cini-cini muzsika, melyóvodások számára összeállított kötet. „Ég a gyer-tya, ha meggyújtják, ezt a lányok szépen fújják.

    Fújjad, fújjad, kis katona, hadd vigadjon ez az ut-ca.” Ennek a magyar népi mondókának az inspi-rációjára alkotta Bálint Endre azt a rajzot, melyena madarak, gyertyák, falevelek mind-mind össze-rakhatók a montázs technikájával. Példa ez arra is,miként lehet gügyögés nélkül gyermekközeli ésesztétikus egy kép.A sokak által ismert Weöres-kötetet, a BóbitátHincz Gyula illusztrálta. A máig népszerû vers-gyûjtemény rajzain bátran, de odaillôen tudott asaját mûvészi oeuvre-jének a határain belül ma-radni: a felület ritmusát kiegyensúlyozó felfogásaés kalligrafikus vonalai megmaradtak, de gyerme-kek is élvezhetik a képeket. A kortárs élô alkotókközül Hajnal Gabriella rajzolta meg ihletettenArany László Fehérlófia címû meséjét. A monoto-non ismételt virág-, falevél- és esôcseppmotívu-mok egységes egésszé állnak össze a kötetben,s izgalmas harmóniát sugároznak. A korábbi évti-zedek számos munkája után most A gyöngysze-met hullató leány címû meseválogatást illusztrál-

    Bálint Endre – Cini-cini muzsika, 2003

    Hincz Gyula – Weöres Sándor: Bóbita, 2003

    Hincz Gyula – Weöres Sándor: Bóbita, 2003

  • K Ö N Y V K I A D Ó K • I L L U S Z T R Á T O R O K4 4

    ja Heinzelmann Emma. Expresszív erejû képi vi-lága, gazdag, színes felületei sajátos egyedisé-gükben jelennek meg a köteten. Sajdik Ferenc

    Janikovszky Éva Ráadás címû ironikus novelláibólálló opuszát, valamint Békés Pál A kétbalkezesvarázslóját rajzolta meg a maga karikaturisztikus

    Hajnal Gabriella – Prokofjev: Péter és a farkas, 1980

  • C S . T Ó T H J Á N O S 4 5

    felfogásában. Ugyancsak ismert és kipróbált il-lusztrátor a gyermekirodalomban Zsoldos Vera,aki legutóbb a Csuk és Gek címû Gajdar-írást kí-sérte képekkel. Lendületes vonalak, valamint atelített szürke és a fekete-fehér lehetôségeivel al-kotott kedves kötetet.Tekintsünk azonban vissza másfél évtizeddelezelôttre. Az 1980-as, 90-es évek fordulóján, ami-kor úgy hittük, minden csak jobb irányba változ-hat, a magyar könyvgrafika nehéz helyzetbe került.A mûvészek továbbra is készítettek illusztrációkatvilághírû irodalmi alkotásokhoz, mint tette eztEngel-Tevan István vagy Würtz Ádám. A könyvkia-dókra azonban rámérték a nyereségesség terhét,így számos munka a rajzmappákban maradt. Apiaci versenyben búvópatakszerûen jelent meg agiccs, a tiritarka, amerikanizált képi világ. A Móra

    Heinzelmann Emma – A gyöngyszemet hullató leány, 2004

    Sajdik Ferenc – Csukás István: Pom-Pom meséi, 1985

  • K Ö N Y V K I A D Ó K • I L L U S Z T R Á T O R O K4 6

    Kiadó is nehezen vészelte át ezt az idôszakot,csökkent a mûszám, a létszám, s az újonnanmegrendelt mûvek száma elhanyagolható volt. Az

    utóbbi fél évtizedben megizmosodott a kiadó, eztmutatja, hogy száznál több cím jelenik meg éven-te. Ekkora mûszám mellett már lehetôség nyíliknéhány grafikus rendszeres foglalkoztatására, újvagy felújított irodalmi alkotások illusztrálására. AMóra Kiadó kiszabadulni látszik a kommersz piacszorításából, bár ennek hatásai továbbra is erôsekmaradnak, a kommercializálódás veszélye állan-dóan fennáll. A mûvészi irodalmi törekvések és ahozzájuk elképzelt rajzi világ kiérlelt mûveketeredményeztek és számos könyvszakmai díjathoztak a kiadónak.A linómetszetek világának hangulatát idézik VidaGyôzô munkái. Két válogatás, az Elsô mesés-könyvem és A zöldszakállú király ebben a felfo-gásban készült munkák. Mivel a linómetszet nemkifejezetten mai technika, ám visszaidézése rajz-ban igen míves gondolkodást, pepecselést kíván,Vida csak elmélyült rajzokat ad ki a kezébôl. Óva-tosan bánik a színekkel, kerül minden harsánysá-got, ám munkáin elevenen izzik a vörös a zöldmellett, ha úgy kívánja a tartalom. Miközben a ter-mészetet, a tárgyakat, a ruhákat egyenletes feke-te vonalkákkal karakterizálja, az emberi arcok, fe-jek, dekoltázsok szinte síkba terítettek, homogé-nek, testszínûek. Az említett két kötetet a szakem-berek és a vásárlók azért veszik szívesen kézbe,mert a grafikus rengeteg iniciálét, sorzáró és -nyi-tó díszt, emblematikus rajzot adott a képszerkesz-tônek, hogy szerves egész legyen minden köny-ve. Az Én könyvtáram sorozat az elsô könyvtár lét-rehozásában segít a gyerekeknek. E sorozat „bo-rítószônyegét” Vida Gyôzô készíti, ami komolyszakmai kihívást jelent, hiszen a grafikus kollégákrajzai köré kell azt a színmezôt megteremtenie,amely a színek erejét és tompító hatását kihasz-nálva élni hagyja a rajzot, de finoman, visszafo-gottan mégis jelen van. Ez a több mint egy tucatkötött könyv méltán nyerte el az IBBY Magyar Ta-gozatának tetszését, elismerését: 2003-ban díjatnyert az alkotó és a kiadó is.Rényi Krisztina olyan ihletet kapott Feuer MáriaSárkánymese címû, gyermekeknek készült, de fel-nôtteknek is melegen ajánlható írásától, hogymunkássága legszebb illusztrációit alkotta meg.

    Sajdik Ferenc – Békés Pál: A kétbalkezes varázsló, 2004

    Vida Gyôzô – Móra Ferenc: Elsô meséskönyvem, 1997

  • C S . T Ó T H J Á N O S 4 7

    A keleti, nevezetesen indiai mondavilág elemeitmagában hordozó íráshoz illô, a tartalmatmegemelô rajzok születtek keze által. Rényi míves,artisztikus felületeket komponált. A mai világbancsak kevés alkotó képes olyan precizitással szer-keszteni, mint ô: pazar, tobzódó és egyszerreszûkszavú. Van, ahol nyitott képteret alkot, kalan-dozni engedi a madarakat, békákat, tücsköt-boga-

    rat, elefántot és a sárkányt, van, ahol feszes körbevagy téglatestbe zár motívumokat. Van, ahol a kör-szélekig minden négyzetmillimétert megmunkál,máskor lehetôséget ad a figurának a mozgásra(futhat az elefánt, repülhet a madár), de mindentmértani pontossággal kimér, mintha egy relief fe-lületének cizellálását végezné, annyira nyugodt,egyensúlyt teremtô az alkotói módszere. Egy fi-

    Rényi Krisztina – Feuer Márta: Sárkánymese, 2003

  • K Ö N Y V K I A D Ó K • I L L U S Z T R Á T O R O K4 8

    Engel Tevan István – E. Nesbit:A halász hetedik fia, 1980

  • C S . T Ó T H J Á N O S 4 9

    nom kínai porcelán motívumára asszociálhatunkgyönyörûen elrendezett iniciáléinál, sorzáró vagynyitó tételeinél. Ezt csak nagy fegyelemmel ésmégis könnyedséggel, virtuóz rajzi tudás birtoká-ban lehet megtenni. Méltó társa volt e Móra-kötetlétrehozásában Bárd Johanna tipográfusmûvész,

    aki ugyanolyan intenzitással vett részt a kötetmegalkotásában, mint a rajzoló, és nagyban hoz-zájárult, hogy lírai hangvételû, kimérten elegánskönyv jöjjön létre. A Magyar Könyvkiadók ésKönyvterjesztôk Egyesülése okkal választotta a2003-as év egyik legszebb könyvének a kötetet.Ez a fórum ismerte el Damó István illusztrációinaknívóját is, amikor Szép Könyvnek nyilvánította amúlt év termésébôl Muskát Zsuzsa Nahát címûgyermekeknek szóló verseskötetét. A könyv minda 60 oldalán színes rajzok találhatók. Damó egyér-telmûen a pasztelles színvilágot kedveli, ezekkelöleli körül a verseket, s így képileg is szerves egy-séget alkot minden oldalpár. Az érzelmek, a törté-nések, a rímek játéka visszaköszön a rajzokról.Nincs nosztalgiázás a gyermekkor és a felnôttvilághatárán egyensúlyozó versekben. Pedig Damó fel-

    nôtt kalapot tesz a nyest fejére, kötényt ad a tek-nôsbékának, aki páncéljából mosógépet csinált,bohócsapkát a kis gilisztának, kockás nadrágba öl-tözteti a papagájt stb. A gyerekfejek groteszkenmegnagyobbodnak, hogy a finom pirospozsgásarcok emberi érzéseket tudjanak kifejezni. Magá-

    tól értetôdô, hogy a színek is segítik a mondandóteljutni az olvasóhoz: a zöld derûje, a lilák eleven-sége, a halványkék finomsága a szándékoltan el-rajzolt formákhoz igazodik.Egyazon stílusjegyek jellemzik Sinkó VeronikaMórás illusztrációit. A magyar szentek legendáitA Boldogasszony papucsa, az ilyen típusú mesé-ket az Angyalbárányok testesíti meg. Ugyanezjellemzi Komjáthy István Mátyás mondák címûkönyvének illusztrációit. A középkori ikonfestôkhagyományának újraértelmezése történik raj-zain. Az antik és keresztény jelképek hatásáraegyfajta szakrális hangulat árad a munkákból.Rajzaiban ez a visszafogott líraiság mint önvallo-más is tetten érhetô, akkor is ha hûen szolgáljaa veretes szöveget. A figurák ismétlésében vanvalami rituális, valami imaszerû. A sokszor elmor-

    Damó István – Muskát Zsuzsa: Nahát, 2003

  • K Ö N Y V K I A D Ó K • I L L U S Z T R Á T O R O K5 0

    molt fohászok ereje lehet ilyen, a többször vé-gigcsinált mozdulatok, motívumok ritmusa,monotonitása, szertartásos jellege sugárzik raj-zairól. Elnyújtott alakjai gótikus építészeti íveketidéznek, bennük rejlik Sinkó Veronika titka: azemelkedettség és az ezoterika.

    Lipták György rajzainak metafizikus tartalma isvan, amint ezt a Móra Kiadónál megjelent Nagyapóa cseresznyefánban is tapasztalhatjuk. Ezeken az il-lusztrációin építô-romboló dialektikája jut kifejezés-re. A vonalak hol erôvonalakká sûrûsödnek, holködszerû füstté ritkulnak.Néha organikus, sôt antro-pomorf formákat vélünk felismerni, miközben zajlika történet unoka és nagyapa között. A halálról cse-rélnek eszmét, amit gyermekésszel is hihetetlenülnehéz megfogalmazni. A feledés, az elmúlás nemolyan drámai, nem olyan tragikus, mint képzelnénk,ha az ô rajzait nézzük és Angela Nanetti – a kitû-nô olasz gyermekíró – könyvét olvassuk.Nem lepôdhetünk meg, ha 2004-es év egyik SzépKönyve a Kalmár István rajzaival illusztrált LackfiJános-verseskötet lenne, melynek címe A buta fel-nôtt. (A tanulmány 2004 nyarán készült! – A szerk.)A groteszk sok modern képi alkotásra illô megne-vezés: Kalmár rajzainál ugyancsak helye van e fo-galomnak. Olyan különös, furcsa és torz képeketrajzol, amelyeken keveredik a nevetséges és azijesztô. A Huzavona versciklus nyitólapján négy fi-gura keze-lába egységgé forr, hogy a labirintussze-rû kavargásban ne legyen senkinek igaza. Kissé provokatívak, ugyanakkor határozottan ironi-kus hangvételûek Szalma Edit opuszai a Móra Xkönyvek sorozatban. Ezek a kötetek a tizenéves fia-talokhoz szólnak az emberi kapcsolatokról, így a

    Sinkó Veronika – Angyalbárányok, 2000

    Lipták György illusztrációja

  • C S . T Ó T H J Á N O S 5 1

    szerelmi szál is elmaradhatatlan bennük. Bergsonszerint „Nincs nagyobb ellensége a nevetésnek,mint az erôs érzelem”. Ezek az írások pedig humo-rosak, de mély érzelmi részvételt is elvárnak az ol-vasótól. Éppen ennek tudatában sikeres SzalmaEdit borítóterv folyama, mert az iskolai padfirkákesetlegessége, a széles mosolyú száj vonallászervesülése egyszerre ötvözôdik benne. A figye-lemfelkeltô színek és a hullámvonalú pagina „dísz”-motívuma is a stílusegységet szolgálja. Szalma Editízlésesen oldotta meg a sokak által kedvelt állatre-gény, a Vuk színes változatát. Az ismert és kisséédeskés filmtôl elszakadva naturális felfogású, debájosan naiv képi világú könyvet alkotott.Ritkán vállalkozik manapság gyermekírások illuszt-rálására Kovács Péter, pedig Zalán Tibor HI-SZEN,

    Szalma Edit – Momotaró, a barackfiú, 2001

    Kovács Péter – Zalán Tibor: Hi-Szen, a guruló madár, 2002

  • K Ö N Y V K I A D Ó K • I L L U S Z T R Á T O R O K5 2

    a guruló madár címû Mórás kötetét érezhetôennagy kedvvel rajzolta. Kovács Péter szabad grafikáinelsôsorban arra törekszik, hogy érzéki világunkrahasson. A belsô énünket akarja mozgásba hozni,hogy saját belsô világunk alapján válaszoljunk a lá-tottakra. Az említett kötetben konkrét szituációkatábrázol, de olyan felfogásban, hogy az olvasó krea-tivitását is mûködteti. Vele ellentétben több lehetô-séget kap a Móra Kiadótól Békés Rozi, aki többekközt Henning Mankell négy ifjúsági regényébôl ál-ló ciklusát rajzolhatta meg. Fejezetnyitó rajzai amaguk tömörségében a minimal art sikerült darab-jaira emlékeztetnek. A színes borítókon szürreálisfelfogásban kelti fel az olvasó érdeklôdését akönyv iránt.Többen vannak még, akik szintúgy készítettek il-lusztrációt a kiadónak, akárcsak a fenti grafikusok,így említésük mindenképp indokolt. Tóth István aszecesszió motívumainak idézésével alkotott élô-fejes kötetet R. L. Stevenson gyermekverseibôl.Szegedi Katalin Pöttyös könyvek sorozatában aNina & Nicki négy kötete és a Háncsvirág címû

    norvég népmesegyûjtemény szövege mellé adtale névjegyét rajzaival. Mintha kívülálló lenne, néze-lôdne és csodálkozna, közben pedig együtt írja atörténetet a szöveg szerzôjével. A legifjabb nemze-dék tehetségei is feltûnnek a Móránál, így az Életés Irodalomból ismert Paulovkin Boglárka, akiKiss Ottó Csillagszedô Márió címû könyvét illusztrál-ta, mely az év legjobb gyermekkönyve lett 2002-ben. Felsorolandó még Gyólai Gabriella, DobeschMáté és Papp Beatrix, akik nemrég végeztek azIparmûvészeti Egyetemen és néhány munkávalmár észrevétették magukat a Móra jóvoltából. Mint minden magára valamit adó kiadó, a Móra isszellemi mûhelyként kíván megnyilvánulni, a ma-gyar irodalom, a magyar nyelvû olvasók számáraértékeket akar közreadni. A gyermekeknek szólóköteteknél hiábavaló volna képek nélküli kötetet

    Kalmár István – Lackfi János: A buta felnôtt, 2004

    Szegedi Katalin – Háncsvirág, 2004

  • napvilágra hozni. A vizuális jel megerôsíti a befo-gadást, fokozza az irodalmi mû erejét. A könyv-kiadó felelôssége és alkotói öröme a felfedezés,hogy melyik irodalmi alkotáshoz melyik képzômû-

    vészt kéri fel. A kiadó múltja iránti áhítattal és ajelenkor szenzibilitására gondolva irodalmi és mû-szaki szerkesztô, felelôs kiadó, mind-mind ezenfáradozik. Reméli, hogy sikerrel.

    C S . T Ó T H J Á N O S 5 3

    Paulovkin Boglárka – Kiss Ottó: Csillagszemû Márió, 2002

  • K Ö N Y V K I A D Ó K • I L L U S Z T R Á T O R O K5 4

    Rácz Noémi: Sajó-völgyi népmesék, 2002

  • Vesztróczy Éva

    AZ I L LUSZTRÁC IÓ HELYZETE

    A SZ LOVÁK I A I MAGYAR KÖNYVK I ADÁSBAN

    5 5

    Szlovákiában az 1989-es rendszerváltást köve-tôen több magyar kiadó jött létre. A piacgazdasá-gi viszonyok közt ezek részben konkurenciát je-lentenek egymás számára, részben kiegészítikegymás programját, törekedve arra, hogy egyéni-leg jellemzô profillal rendelkezzenek. A pozsonyiMadách 1991-ben átalakult magánkiadóvá Ma-dách-Posonium néven. Ugyanebben az évben jöttlétre Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) a LiliumAurum és a Nap Kiadó, Pozsonyban pedig aKalligram Kiadó. A szlovák fôvárosban 1994-tôlmûködik az AB-ART Kiadó és a Barbaprint Kft.,Somorján (æamorín) 1999-tôl a Méry Ratio Kiadó,és Losoncon (LuΩenec) 2003-tól a Plectrum Kiadó.Többé-kevésbé valamennyien vállalják azt afeladatot, amelyet az egykori Madách Könyv- ésLapkiadó nemzeti vállalat hagyott rájuk örökül. Mi-vel a magyar kisebbség kulturális és etnikai iden-titástudatát kívánják erôsíteni, többnyire hazai ma-gyar szerzôk mûveit jelentetik meg. Fontos szerepjut a szépirodalomnak és a költészetnek, de kiad-ják a közösség közelmúltját és jelenét érintô mû-velôdéstörténeti, szociológiai, néprajzi tanulmá-nyokat, foglalkoznak a kisebbségi kultúra jelesszemélyiségeivel, közreadnak helytörténeti íráso-kat, valamint ismeretterjesztô irodalmat is. Némi-képp eltér ettôl a Méry Ratio profilja, de különösena Kalligram Kiadó az, amely szélesebb régióban,tágabb összefüggésekben gondolkodik, mert azáltala preferált szerzôk túlnyomó többségének írá-sai a közép-európaiság eszméjét, a közép-európaipolgári értékrendet képviselik. Mindegyik magyarkiadótól napvilágot lát évente egy-két illusztráltgyermekkönyv, ritkább esetben egy-egy illusztráltszépirodalmi kiadvány. Tanulmányunk arra vállal-kozik, hogy az 1990-es évektôl közzétett illusztrá-ciók esztétikai minôségét értékelje, az eredménye-

    ket összegezze, különös tekintettel az elmúltnégy-öt évre. Kiadóink azonosulnak a tradícióval,és küldetéstudatból elsôsorban a szlovákiai ma-gyar gyermekirodalmat jelentetik meg. A mesék ésa gyermekversek mellé olyan illusztrátorok alkotá-sai kerülnek szinte mindig, amely alkotók mûvé-szetét a szlovákiai magyar kisebbség saját kultú-rájának részeként tartja számon. Az illusztrátoroktöbbsége kizárólag a szlovákiai magyar könyv-kiadók számára dolgozik, néhányukat azonban aszlovák kiadók is több ízben megszólították már,munkásságukat szlovák országos szinten is jegy-zik. Az általunk vizsgálandó területet tehát nemszemlélhetjük izoláltan, mert hatnak rá az orszá-gos eredmények is. Ezért vázolnunk kell röviden akönyvillusztráció szlovákiai helyzetét, valamint tisz-táznunk kell a szempontokat, amelyek a mûfajbelsô sajátosságaiból kiindulva segíthetnek az ér-tékelésnél. Mást várnak el a befogadók a gyer-mekkönyv-illusztrációtól, és mást a szépirodalmatinterpretáló alkotásoktól, e különbségeket figye-lembe véve tehát a két területet külön kell vizsgál-nunk. Az egykori Csehszlovákiában a BIB (Bienáleilustrácií Bratislava) indulásával, az 1960-as évekközepétôl1 kezdett érdeklôdni a szakma egésze akortárs gyermekkönyv-illusztráció iránt. A nemzet-közi szemlék azóta kétévenként alkalmat nyújta-nak arra, hogy különösen a gyakorló illusztrátorokés az elméleti szakemberek újra és újra megvitas-sák és deklarálják a mûfaj belsô sajátosságait. Mamár általános elvárás, hogy az illusztráció a könyvszerves részeként harmonikus összhangban le-gyen annak tipografikai-esztétikai egységével, ámalkalmazott jellege mellett jogos igényt tarthat ar-ra is, hogy a mese, illetve a gyermeklíra nyújtottaélményt a saját kifejezôeszközeivel autonóm mó-don újrafogalmazza. Ahogy gyarapodnak a gyer-

    S Z L O V Á K I A I M A G Y A R I L L U S Z T R Á T O R O K

  • K Ö N Y V K I A D Ó K • I L L U S Z T R Á T O R O K5 6

    mek tapasztalatai a képzelt és a valós világról,szüntelenül változik a gondolkodásmódja, formá-lódik a világképe, és az illusztrátornak ezt szemelôtt kell tartania. A jó könyvillusztráció nem egy-szerûen csak szemlélteti a szöveg tartalmát. Agyermek belefeledkezik a részletekbe, továbbgondolja a látottakat, és mivel önmaga is alkotnikezd a képzelet szintjén, érzékelve a formák-szí-nek játékát, a ritmust, a humort, a sajátos hangu-latokat, az igényes alkotásokat szemlélve öntudat-lanul is esztétikai élmény részese lesz. A 20. szá-zad második felében tehát elméleti alapokat kap-tak a szakmai elvárások, amelyekkel alkotó mun-kája során találkozik az illusztrátor. A pozsonyinemzetközi biennálé katalógusai azonban nemvizsgálják meg közelebbrôl, hogy mit takar a„kortárs gyermekkönyv-illusztráció” fogalma. Vala-mennyi olyan jelenséggel foglalkozik, amely a 20.század második felében jött létre, és megfelel amûfaj kritériumainak. Talán a fentiekbôl is kiderül,a meseillusztrációnak nem az a feladata, hogy azönmagára reflektáló kortárs képzômûvészet ellen-tétes szemléleti gyökerû problémáihoz szóljonhozzá érdemben, amelyek vonatkozhatnakegyidejûleg a vizuális megjelenítés lehetôségeire,rákérdezhetnek a képiség mibenlétére, testet ölt-hetnek az eldologiasodás útján haladó, esztétika-ellenes, expanzionista törekvések különbözô vál-tozataiban, vagy ragaszkodhatnak a tiszta esztéti-kai rendhez. A gyermekkönyv-illusztrációt konzer-vatív mûfajként is aposztrofálhatnánk, egyrészt,mert mozgásterét behatárolják a befogadók elvá-rásai, másrészt pedig az alkotó munkát felelôsség-teljes kézmûves gondolkodás jellemzi, amely el-sôdlegesnek tartja a részletek míves kidolgozását.Túlnyomórészt a hagyományos festészeti és grafi-kai eljárásokkal találkozhatunk2 a pozsonyi nem-zetközi szemléken, és széles spektrumon mozgóstílusbeli pluralitás szemtanúi lehetünk. Az illuszt-rációk fôleg a modern festészet formabontó törek-véseibôl merítenek, de különbözô mûvé