γ SZTEHLO KORNÉL FELOLVASÁSA

VIL

Az emberi lélek és értéke. Kultúrtörténeti t anu lmány .

VIII.

Tömörüljünk! Szózat a protestáns i f júsághoz!

IX.

A házassági elválás problémája.

TOLDI LAJOS BIZOMÁNYA Budapest, II. ker., Fő-utca 2. sz.

^ S IFJ. KELLNER ERNŐ, BUDAPEST. 3 0 8 0 2

ψ "

SZTEHLO KÖRNÉL FELOLVASÁSAI >>

VII.

Az emberi lélek és értéke. Kultúrtörténeti tanulmány.

VIII.

Tömörüljünk! Szózat a protestáns i f júsághoz!

IX.

A házassági elválás problémája.

TOLDI LAJOS BIZOMÁNYA Budapest, II. ker., Fő-utca 2. sz.

IFJ. KELLNER ERNŐ, BUDAPEST. 3 0 8 0 2

A % emberi lélek és éítéke. K u l t ú r t ö r t é n e t i t a n u l m á n y .

F e l o l v a s t a m B e s z t e r c e b á n y á n a z e v a n g é l i k u s t e m p l o m b a n 1911. év i s z e p t e m b e r h ó b a n a L u t h e r - T á r s a s á g e s t é lyen , μ

Az emberi lélek és értéke.

Városuk nagyszülöt t je , az én túlkorán e lhunyt bará tom ós iskolatársam, Böhm Károly „az Ember és világa" című bölcsészeti m u n k á j á b a n azt t an í t j a , hogy a test és a lélek egység, vagyis , hogy n incs külön lélek test né lkü l . Mély tudományossággal és nagy önállósággal fej tegeti és bizonyí t ja ezen t an t m u n k á j á n a k a szellem életéről irt második r é szében ; ő azok közé a tudósok közzé tar tozik, aki miu tán a 18-ik ós 19-ik század bölcsészeinek metaf izikája ezen a téren kudarcot vallott, antropologiai a lapon kuta t és épít. Igen szeretném őt ezen ku ta tásokban követni, de erre n e m érzem m a g a m a t elég erősnek és attól tartok, hogy önök nem is lennének ezen elvont fejtegetések megha l lga tá sában elég türelmesek. Én t ehá t midőn önöknek valamit az emberi lélekről e lmondandó vagyok, szándékosan kerülni fogom a filozófiát ós arra fogok szorítkozni, hogy mivelődés történeti szempontból vázolom n a g y vonásokban azokat a nézeteket és felfogásokat, amelyeket az ember magának a lélekről alkotott .

A lélek egyike azon képze teknek , melyeket az ember érzékeivel fel ismerni nem képes . Soha senki ép ésszel emberi lelket nem látott, nem hallott . Az emberi lélek fogalma mégis oly régi, mint az emberi -ség m a g a . A test és lélek dual izmusának foga lma már az őskori embernél k imuta tha tó és a vallásos

6

nézetekkel kapcsolatban évezredeken át fenntar to t ta m a g á t és f en ta r t j a magát m a is.

A skept ikus tudomány az, amely ezt a dua-l izmust első tagadni kezdi, felállí t ja a t é t e l t : „csak azt hiszem, amit tudok és csak azt tudom, amit be tudok bizonyítani". De m á r Shakespeare mondo t t a : vannak dolgok, amelyekről a ti iskolai bölcsesógtek á lmodni sem mer, ós nem kel l spir i t isztáknak len-n ü n k , hogy a skept ikus t u d o m á n y fenti tételét visz-szautasí tsuk. Elég az emberi tudás korlátol tságára és arra u ta lnunk , hogy a h i t n e k más forrása is van mint a tudás . Ez a másik a lap az érzés. Az érzés is tévedhet, de ha az érzés évezredeken keresztül millió ós millió embernél ugyanazon képzeteket teremti, h a az a földkerekségnek egymástól teljesen elszigetelt népeinél az emberi agy fejlődésének természetes következménye gyanán t azonos ered-ményekre jut , akkor ez az érzés lét jogosultságot kö-vetel m a g á n a k a t udománynya l szemben is.

Az őskori embernél a vallás tu la jdonképen a lélek felismerésével kezdődött.* Lá t ta az agyonver t ember merev hul láját , mely még pár perccel előbb moz-gott, harcolt , élt, látta a kiomló vér párolgását ós a pára eloszlását és azt ké rdez te? Mi volt az, ami ebben élt ós hová lett az ami i t t élt ? Kiadta lelkét, volt a felelet. Érdekes , hogy a magyar nye lvnek a lé-lekre ós a lélegzésre azonos gyöke van, bizonyítéka annak , hogy az ős magyarok sok más néppel együt t abban a hitben vol tak , hogy a lélek a léleg-zés megszűnésével lehelet a lak jában távozik a testből.

Már az utolsó két j égkorszak között i időben tehát legalább 20.000 évvel Krisztus születése előtt nyomaira ta lá lunk az an imizmusnak , vagyis az ős-

* D. L. Beinhardt, Del· Mensch zur Eiszeit in Europa. München, Verlag von Ernst Reinhardt II. kiadás 1907.

7

kori ember lé lekkul tuszának. Brünnben 1891-ben egy csa tornaásás a lka lmával a lösz ta la jban em-beri csontvázra találtak, ame ly körül f a rago t t cson-tocskákból és csigaházból készült a m u l e t marad-ványai feküdtek . Ez az amule t óvszerül szolgált go-nosz varázsla t ellen, amint ez a későbbi hasonló le-letekből és a ma is a kőkorszak fejlődési fokán álló népek szokásaiból megállapí tható. Még i nkább meg-ál lapí tható a szel lemekben való hit és az ebből ki-fejlődött ha lo t tku l tus a kőkorszakbeli leletekből. A talál t nyomokból való következtetések helyességét megerősít ik és kétségkívül helyezik a j e l en korban a kul tura hasonló fokán visszamaradt népek az Esz-kimók és ausztraliai négerek azonos nézetei és szo-kásai .

Ezekből megál lapí tható , hogy a kőkorszakbeli (neoli thikus) ember egész l énye az ismeret len gonosz szellemektől való félelemtől volt uralva. Különösen féltek az e lhunytak haza já ró leikeitől. H o g y ezeket kielégítsék, s írhelyüket á l l andóan ellát ták étellel és itallal. Különösen tették azt , ha nagyobb vállalatok előtt ál lot tak. De még ebben sem biz tak teljesen. Siet tek a hu l l á t azonnal el temetni , amire aboól le-het következtetni , hogy a hul lákat mind guggoló helyzetben, baloldalra fekte tve talál juk a kőkorszak-beli s í rokban. A hullát egy két órával a kimúlás u tán — a m í g az ha j l í tha tó — azonnal erősen meg-kötözték, gúzsba kötötték és elhelyezése u t án óriási köveket hengerí te t tek reá. Mindezt azért , hogy a megha l t ember leke, amelyről hitték, h o g y az egy ideig még a testben lakozik, egyhamar ki ne me-nekül jön. í gy temetik a ho l t aka t még m a is a kő-korszakban élő eszkimók és az ausztraliai négerek. Érdekes az is, hogy ezek a primitiv emberek a hul-lát nem a k u n y h ó a j t a j án viszik ki, h a n e m a kunyhó hátulsó falán vá j t lyukon keresztül, h o g y a lélek ne tud jon haza találni. Mindezeknél a népeknél igen

8

óvakodnak attól az e lha lt ember t halála u tán nevén szólítani, mert attól tar tanak, h o g y ezzel vissza h ív-ják a halot tat .

Lengyelen, h a z á n k b a n egy i lyen őskori le lhe-lyon 130 ilyen hu l l á t talál tak guggoló he lyze tben egymás mellé fektetve. A karok ós combok kagy ló -ból készül t gyöngyfűzérekkel vo l t ak körülaggatva , aminek célja szintén az volt, a ha lo t taka t k iengesz-telni.

N a g y ha ladás t tet t az emberiség, midőn a bronszkorszakban, ké t -háromezer évvel Kr i sz tus előtt az addig oly re t teget t v i ssza já ró lelkek r émes gondjá tó l a hullaégetés szokása á l t a l szabadult.

Most már azt h i t ték , hogy ezál ta l az e lhuny tak lelke az élőkre nézve á r t a lma t l anná van téve és h o g y a lelkek, h a nem is semmisülnek m e g teljesen a tűz által , de már csak árnyékóletet é lnek és egy a r ra különrendel t v i lágba költöznek, ahonnan nincs he-lye visszatérésnek.

A keresztyénség élesztette meg in t fel a h u l l á k e l temetésének szokásá t a f e l t ámadás rosszul m e g -értet t hi tének befolyása alatt.

A szellemektől való fé le lemmel erős kapcsola t -ban volt a varázslás és a varázserőben való h i t . Ez abból állott, hogy egyes embereknek , többnyire bi-zonyos varázsformulák e lmondásával és kü lönös varázsszerek szer tar tásos a lka lmazásával h a t a l o m tula jdoní t ta to t t a gonosz szel lemekre hatni, azoka t ba rá t ságos vagy ellenséges i r ányban cselekvésre bírni. Varázserőt tu la jdoní to t tak némely t á r g y a k n a k (fetischismus) és az ebben való h i t valóságos imá dássá fa jul t . A róm. kathol ikus egyházban m é g m a is f ennmarad t Madonnakép-ku l tusz erre a fet ischis-musra vezethető vissza. Az egyp tomiak már több ezer évvel Krisztus előtt i s tenként tisztelték Isist, a t e rmékenység I s tennőjé t , akit Horussal, a nap i s t en -nél k a r j á n ábrázol tak. Azt, h o g y Isis h o m l o k á r a

9

t ehénszarvaka t rak tak , nem sokat változtat a dol-gon. E g y ilyen fából faragott Isis-szobor, amelyről azt tar tot ták, hogy az égből hüllőit le és amelyen a nőa lakban a görögök Artemist , a rómaiak pedig Dianná t vélték felismerni, Ephezusban m é g ötven évvel Krisz tus születése u tán is oly nagy tekinté ly-nek örvendett, hogy távoli vidékekről ezren zarán-dokoltak a képhez és ezüstből készült u tánzatai t , min t szentséges á ldás t hozó bűvszer t hazavi t ték és megőrizték.

A görögök Artemist , a rómaiak Dianná t , a ke-resztyének Máriát csináltak az egyptomi Isisből, a lényeg az, hogy va lamennyien varázserőt tu la jdoní -tot tak a szobornak, amely I s tenüke t ábrázolta .

A praehisztor ikus ember primitiv lélekfogalma bővebb kifej tést nyor a tör ténelmi kul turnépeknél . Minél magasabb fokra emelkedik a kul tura , annál inkább összeszövődik a lélek kul tusza esztétikai, mű-vészeti és költészeti elemekkel. Jézus egysze iű ós tiszta vallása sem tud ja magá t emancipálni az ókori népek mythosának ha tása alól. Másfélezer év kel-lett ahhoz is, hogy Jézus evangél iumát a m a g a tisz-t aságában megösmerhe t tük , azt a persa és zsidó mythusok burkolatától megt isz t í that tuk.

A t isztogatást a reformáció kezdte, de az még ma is fo lyamatban van.

A régi babyloniaiah felfogásáról az emberi lé-lekről soká nem tud tunk semmit . L e g ú j a b b a n fel-fedeztek egy Nimrodepost tá rgyazó ékírású táblát , amely szerint a ha lá l országának ura Nergal isten azt t uda t j a Gi lgamos hősce l : „ kinek hul lá ja a me-zőre vet te tet t és nem lett el temetve, annak lelke nem talál nyuga lmat a földben ; az akinek hol t lel-kéről senki sem gondoskodik — azon hu l ladékok-ból kényte len táplálkozni, amelyoket az u tcára ki-dobnak."

Az egyptomiakyiak és indusoknak az volt a kö-

10

zös felfogásuk, hogy a lélek é le te a j e len leg i vi lág korszakban az is tenek, vagy szellemek régi bűnei miatt való bünhődésro szolgál, továbbá, hogy azon emberek lelkei, kik a testi é le tben és a m a g a s a b b emberi társadalmi osztályokban teljesen m e g nem bűnhődtek , a lsóbbrendű emberi testekben vagy álla-tokban kéntelenek tovább bűnhődni . A h induk leg-alább a B r a h m a és a Buddha vallások kifejlődése u tán , az igazi ősszellemnek, me lynek ezerszeres át-változása háromsági tanuk szerint a Maya varázs-tükre u tán álmodott anyagi világ, az őseredeti „sem-mit" tar tot ták, amelybe a b ű n h ő d é s által megtiszt í -tott lelkek visszatérnek. I t t t e h á t a szellemnek és a csak büntetésül külön létre ju to t t léleknek főhiva-tása — anyag ta l anná — személytelenné — semmivé lenni .

A Brahmaizmusból körülbelül 500 évvel Krisz tus születése előtt, min t ennek reformációja kifej lődött Buddha vallása. Alapi tója Gautama vagy Gótama indiai királyfi. Kul tur tör ténelmi szempontból a keresz-tyénség u tán a legfontosabb vallás, melynek ma is körülbelül 300 millió követője van. Buddha eredeti vallása szerint az egész külvi lág üree és anyagta lan , léte csak valóságának hitén alapszik. Minden ami létezik, f á jda lomnak van alávetve és az ettől való menekülés csak a lót megszüntetése által lehetséges. Miután azonban minden lót egy előbbi létben végzett cselekmények következménye, azon kell lenni, hogy cselekvőségünket egészen e lnyomjuk ós ekkép a szenvedélyektől is amelyek a cselekvés rugói, fel-szabadal junk. Az embernek t ehá t nem szabad esküdni , hazudni, rágalmazni , ölni, lopni , bosszút állani, eré-nyesen és mértékletesen kell élnie, a lamizsnát oszto-gatnia, az érzéki ger jedelmeket el kell nyomnia ós csöndes szemlélődésben kell elmélkednie. Ha az ember ekkép él, már itt e földön érdemessé teszi magát arra, h o g y halála u t án közvetlenül a Nirvanába

1 1

ju t , mely nem egyéb, mint az egyéni lét te l jes meg-semmisülése, a nem lét boldogsága a világforgalom körmozgásával szemben.

Buddha val lásának nincsenek istenei, templomai n a g y mesterük és később élt bölcseik tiszteletére v a n n a k emelve.

Ámde követőiben is bebizonyult , hogy az ember n e m lehet el I s ten nélkül, mer t miután B u d d h a nem adott nékik Is tent , őt tették Istenökké. Modern európai foga lmak szerint különben ez a Buddha nem birt normál is ésszel. Gazdag ember volt, volt kedves szép felesége, gyermeke, boldogan élt. E g y sóta-kocsizás a lkalmával szemébe t ü n t az emberi nyomo-rúság és mulandóság egy aggas tyán , egy be teg ember és egy hulla képében, örökre ott hagy j a családjá t és rernote lesz. Hét évig bolyong a m a g á n y b a n , a legszigorúbb bőjtölésben és tes t i sanyarga tásban tölti napjait .*) Ezt azért ta r to t tam kiemelendőnek, mert l egú jabban némely szabadgondolkozók között, ak iknek a B u d d h a vallás Is tennélkül isége tetszik, d iva tba jut a Buddhizmust mint a vallások tökélyét emlegetni .

Csak az bámulatos, hogy ez a vallás, mely oly kevés ju ta lmat biztosít az élet u tán az igazaknak és a hősöknek, oly önzetlen hazaszeretetet és oly halál-megvetést tud ébreszteni, mint amilyet a j apán iakná l tapaszta lunk.

Az egyptomiak különös sú ly t fektettek a halott-kul tuszra, mert azt hitték, h o g y a személyes lélek fen ta r tása a test fentartásától van feltételezve. A lélek a ha lá l után elbujdosik, á l la tokba költözik és csak, ha az utolsó vándorló lélek is már megbűnhődöt t , ny í lnak meg Egyp tom kriptái és a megtisztul t lelkek megin t egyesülnek a bebalzsamozás által e czélra jól conservált tes tekkel és kezdődik egy uj , szenve-déstől ment vi lágkorszak.

*) Dr. Szelényi Ödön. Az evang. keresztyénség világ-nézete. Budapest, 1911.

12

A legnagyobb befolyással volt a későbbi zs idókra és közvetve a keresztyénekre a parsok, a későbbi perzsák lélek- és szellemhite.

Ezen vallás szerint, melyet Zarathustra (Zoroaster) körülbelül 600 évvel Krisztus előtt a lapí tot t ,az erényes emberek ha lá luk után a Tschinevad hídon á t Ormuzd egébe té rnek vissza. A bűnösök le lkét a Devek (ördögök), amely szó ny i lván a „diabolus, diáble, Teufel ós devla" szavak gyökét képezi , a T a n a f u r hídjáról a pokolba lökik, hol örök k ínoka t szenvednek.

A zsidóknak Cyrus által tör tént meghódí tása u tán a zsidók á tvet ték ezen val lásból azokat a hit-tóteleket, amelyek később a zsidó vallásból a keresz-tyénségbe átszivárogtak.

E z t bizonyít ja a jó és rossz szellem, Ormuzd és Ahr iman (Isten és ördög) közti ellentót és folyto-nos küzdelem, a ha lha ta t l anság tana, a j ó k n a k a halá l u tán i ju ta lmazása és a bűnösöknek örök kár-hozat ra ítélése, a menny és a pokol, az angya lok és ördögök fogalmai.

A „Messiás" fogalmát is a perzsáktól ve t ték át a zsidók. Hogy mily nagy befolyással volt ez a fogalom a keresztyénség meggyökerezósére, t u d v a van.

A régi görögök hite szerint az Istenek lakása az Olympos hegyén volt. Oda ha landó ember el nem j u t h a t o t t és ha egyes ha landók, mint Herak les az Olymposba felvétettek, ezzel az Is tenek sorába lettek emelve. Az indus, perzsa, egyptomi és keresztyén felfogás, hogy az emberi lélek a test halá la után e lőbb-utóbb Is tenével egyesül, a görögöknél ismeret-len volt. Az e lhunyt emberi lelkek az alvi lágba kerü lnek , amely az Odyssea szer in t a legtávolabb n y u g a t o n az Okeanos pa r t j án volt elhelyezve. Ott terül el a Kimmer ick sötét országa, ahová a nap-világ soha el n e m jut . Ott v a n a Hades bejára ta , ot t vannak a K o k y t o s és S t y x folyók, ame lyen ke-

13

resztül Charon viszi át a lelkeket az alvilágba. Ot t Minős Ítélőszéke elé kerülnek, aki a gonoszokat a Tar tarusba, a jóka t az E lys iumba küldi.

Egyá l ta lában azt t a r to t ták , hogy a halá l országa a föld gyomrában, rémséges vidékeken terül el, ahol sötét üregekben nagy mélységek tá tonganak , csak az Elysium tá j a volt kellemesebb, ahol a boldogok szellemei bá jos szigeteken bőségben és gyönyörben élnek.

A görögöknél és a régi rómaiaknál az emberi lélekről és a n n a k ha lha ta t lanságáról igen bizonyta-lanok és ingadozók voltak a fogalmak. Az otruskok hi te szerint az e lhunytak lelkei nem h a g y j á k el földi ha j l ékuka t és részint mint jó szellemek, larest

részint mint gonosz szellemek, larvae a házi tűzhely körül kisértenek. A kísér te tekben való hit ebben az etruszk fel fogásban talál ja gyökerét. A görögöknél a művészet te t te reá a kezét a vallásos hitre és a lélek ha lha ta t l ansága feletti mythosokra . Komolyab-ban foglalkoztak ezekkel az eleusisi Myster ium titok-szerű kul tuszában, ahol a lélektani mythos eszményi kifejlődést nyert . Gyönyörű példái a görögök mytho-logiájának Amor, Psyche, Ariadné és Dyonisos mythosai.*) Psycho az ember lélek bűnbe esik, de bűnhődése és odaadó szerelme juta lmául méltó lesz a menyországra . Ariadné az emberi lelket jelenti a múlékony tes tben a földi lét határa in belül. A sze-relem és hűség, mellyel Theseus iránt viseltetik a földi lét útvesztőjében a vezérfonál. Ebben a gyöngéd odaadásban valami isteni van, amiről maga sem tud. Theseus a p rak t ikus görög, a földi önzés személye-sítője hűtlenül e lhagyja kedvesét , ki mindenét fel-áldozta szerelmének. Végtelen sz ívfá jdalmában a ha lha ta t l an Isten közeledik feléje ós fölemeli őt a

* Wolfgang Menzel. Die vorchristliche Unsterblichkeits-lehre, Leipzig 1870.

14

közönséges önzés alsó regiójából oda, ahol a sze-re t e t e t egyedü l megér t ik és megju ta lmazzák . Dyonisos és Ar iadné egyesülésében lá t juk az emberré lett Is tent , aki feláldozza magát , h o g y az emberiséget megvá l t sa ós az i s tenné lett emberiséget . Hasonló a Krisztusi eszméhez, csakhogy a görög mythos a férfi és nő közötti viszonyra, a keresztyén hit az A t y a és fiú közötti szeretetre alapí t ja eszméjét .

Igen sok költészet van a ge rmánok mythosa iban is. Mondáik, regéik és a néphit tele vannak szellemek-kel. Az erdőt, a mezőket, a l igeteket, a folyókat, t ava-kat , a bányáka t , a házi tűzhelyet benépesí t ik tündérek-kel, nymphákka l , koboldokkal, e lfekkel és hasonló „Geis terspukkal" . Ki nem ismerné a „Lützov wilde J a g d " és a „Rübezahl" mesé i t?

Ezen harczi nép a csa tában szenvedett hősi ha lá l t tar to t ta a legnagyobb dicsőségnek és a csata küzde lmét a legnagyobb gyönyörnek . Nem is tudott m a g á n a k képzelni boldog túlvilági létet öldöklő baj-vívás nélkül . Az elesett hősök ju t a lma az volt, hogy még ha lá luk u t á n is véres c sa táka t vívtak. A ger-m á n o k hite szerint csak a ha rczban elesett hősök és a királyok kerül tek a Walha l l ába , az aggkorban vagy betegségben e lhuny taknak Hel is tennő köd-országában adtak helyt . A W a l h a l l á b a n a hősök minden reggel vad harczra ke lnek egymással , de délig minden seb begyógyul és délben Odin asztalá-ná l esznek és isznak, amennyi beléjök fér.

Hel országa (a későbbi keresz tény Hölle) egy igen szomorú hely . Odin Helt a kilenczedik alvilágba a ködös Niffe lheimbe (Nebelheim) taszította le és oda kerülnek a Walha l l á ra n e m méltó le lkek. Hel is tenasszony arcza halvány és kékes, ragadozó és kegyetlen, amit megfogott , az t karmai közül többé ki nem ereszt i ; országába a Gjöl l folyón át h íd vezet, m a g a s korlát tal körülvett ülőhelyét a G a r m kutya őrzi. Előtte elfolyik egy iszappal ós kardokkal telt folyó.

15

A germán hit szerint az emberi lét az élet u tán határol t , a ma jdan i nagy világégésben minden meg-semmisül még az is tenek is és azután az Allvater (Atyaisten) egy ú j világot teremt az egyetlen jó Isten, Baldur fia részére.

A zsidók m y t h o s a szerint az első emberpár lakóhelye az Eden volt, egy napkele tnek fekvő, Pison ü i h o n Hiddekel és Euf ra t e s folyóktól körülhatárol t gyönyörű kert (Mózes I. 2 r. 8 v ) . Midőn Isten az első ember párt kiűzte „oda helyezteté az Éden kert-jének keleti oldala felől a Kerúboka t és a villogó pallos lángját , hogy őrizzék az élet f á jának ú t já t . "

A zsidók a lélek ha lha ta t l anságának fogalmát a perzsáktól vet ték át , az Eden mythosa is perzsa eredetre vall, amit a perzsa eredetű paradicsom szó is bizonyít, amelylyel az Eden t illették. Lukács evangel iomának 23. rész 43. verse szerint a keresztfán függő Jézus biztat ta a megtér t latort, hogy ma még vele lesz a paradicsomban.

Az emberi lélek foga lmának kul túr tör téneténél a történeti korban nagy szerepet játszik a metafizikai spekuláczió.*) P la tó és Aristoteles behatóan foglal-koztak az emberi lélekkel és annak ha lha ta t l anságá t taní tot ták. Az emberiség összes filozofusai behatóan és nagy tudományossággal foglalkoztak a lélek ere-detének és mivol tának kérdésével. É n azonban, amint m á r előre jeleztem a metafizikai spekuláczióval e he lyü t t foglalkozni n e m fogok ós csak azt az egyet jegyzem meg, hogy mindaz , amit az ó-kor, közép-kor ós új-kor filozofusai ezen a téren produkál tak, a dolog lényegét egy hajszá l la l sem vitte előre, vagyis nem sikerül t ezt a kérdést elméleti tételekből vont deduk-cziókkal, a gondolkodással , megoldani. Most próbál-

*) L. Dr. Ernst Kuhn, die Vorstellungen von Seele und Geist in der Geschichte der Kulturvölker. Berlin, 1872. Verlag von f. Henschel.

16

koznak az anthropologiával , de erről idő előtti szólani. Attól tartok, hogy ez a kérdés is, min t sok más a tudomány á l ta l ki nem fürkészhető re j té ly marad és valószínűleg a hi t az érzelem és a sej tés tárgya lesz mindig. É s ha ma jd az antropologiai tudomány nézete a test és a lélek e lválasz that lan egységéről ál talános nézet té fog válni, hol van a garanczia arra nézve, hogy ez az igazság ? Hiszen a lélekvándorlás-ban a boszorkányokban való hit is á l ta lános nézete volt a megfelelő kornak és a benne elő embereknek és lehetséges, hogy egy későbbi kor épen oly meg-vető mosolylyal fogja tek in teni a lélek monismusáról való tant , amin t amilyennel ma i l let jük a boszorká-nyokban való hitet.

Kr isz tus Urunk az ember i lélekről való m y t h u -sokat, beleértve a ha lha t a t l anság tanát , már készen talál ta, a keresztyénség t e h á t nem volt ezen tanok-nak megalapí tója . Egy dologban azonban korszakot alkotó és az egész vi lágrendet és az embernek ebben való szereplését más a lapra fektető volt Jézusnak az Is tenfiúságról való taní tása . Egy véghetet len nagy és következményeiben messze kiható dolog volt annak a gondola tnak a h i rde tése : hogy mi mindnyájan egy atyának fiai vagyunk. J ézus , amint Harnack Adolf a keresz tyénség lényegéről ír t m u n k á j á b a n oly meg-kapóan kifejezi, odakiál t ja minden szegény léleknek, mindenkinek, aki emberi ábrázato t v i se l : „Ti az élő Isten gyermekei vagytok és nemcsak jobbak vagytok sok verébnél , hanem ér tékesebbek, mint az egész világ . . . J ézus Kr isz tus ál tal nyi lvánul t minden egyes emberi lélek ér téke és ezt senki többé nem teheti m e g nem történtté, foglaljon valaki bármilyen állást vele szemben, az t az érdemet, hogy ő az emberiséget a tör téne lemben erre a polcra felemelte, tőle senki el nem v i ta tha t j a . "

Az „emberi lélek végtelen értéke" az, amit Krisztus taní tot t és ami az emberiséget a sötétség-

17

bői, a kétségbeesésből kivezette. E m b e r i lélek bízzál Is tenben, mert hiszen ő atyád. N e m az a vértszomjazó hadúr , Odin v a g y Jupiter, aki csak a ha ta lmasok és gazdagok Is tene, nem az a bosszúálló Jehova , aki százezreket semmisí t meg, akik néki n e m áldoznak, hanem a te jóságos, rólad gondoskodó Atyád , néked is atyád te nyomorul t rabszolga, akit u r a egy szeszélye életétől megfoszthat , néked is te gonosztevő, aki az ő törvényét lábbal t ipor tad. És m i é r t ? azért, m e r t emberi lélek vagy, része az ő le lkének, mert I s ten gyermeke vagy.

Jézus ezen tanítása az élet minden viszonyaira a lka lmazva évezredekre előre megoldotta mindazon kérdéseket , amelyek az ember t és az emberi társa-da lma t még ma i nap is fogla lkozta t ják . É s mégis ! A fák lya meg van gyúj tva és a vakok nem lá tnak. Hi t te -e volna valaki , hogy az a keresztyén emberi-ség, amely J ézus ezen taní tásá t magáénak vallot ta, a tá rsadalomban osztályokat fog teremteni, amelyeknek egyike a más ika t elnyomja, k izsákmányol ja ós vele m i n t állattal bán ik , hitte-e vo lna valaki, h o g y ez a keresz tyén ember iség gyűlölködő felekezetekre fog oszolni, amelyek egy iota mia t t egymásra törnek és vér t ontanak és a más h i tű t máglyán megéget ik , hi t te-e volna valaki , hogy keresztyének, egy a tyának fiai véres küzdelemre kelnek egymás ellen nyelvi, f a j i és gazdasági kérdések mia t t ? Már pedig az ember iség ezen az úton van, dacára a n n a k , hogy keresztyénnek val l ja magát.

2000 esztendő kellett ahhoz , hogy az emberi-ség annak a t u d a t á r a jusson, h o g y az emberi lélek-nek végtelen é r téké t az képezi, hogy egy a tyának fiai vagyunk, vá j j on hány ezer esztendő kel l még ahhoz , hogy az emberiség ezen alapvető igazságot az életben á l ta lában alkalmazni fogja ?

T ö m ö í ül jiink! Szózat a protestáns i f júsághoz!

Felolvastam a Luther -Ot thon első estélye alkalmából 191L december hó 7 - é n a buda-pesti evangélikus főgimnázium fasori termében, tx <ái oí

Tömörüljünk! Szózat a protestáns Ifjúsághoz!

Midőn az evangél ikus egyházban az az eszme támadt , hogy üllői-uti házában evangél ikus főiskolai i f j ak részére in te rná tus t létesít, egy magasabb szem-pont vezérelte, amelyet röviden úgy je lezhetünk, hogy az in ternátus létesítésének célja áz evangél ikus i f júság tömörülése.

Minden közületnek, az á l l amnak , a társadalom-nak és az egyháznak jövője ós virágzása szorosan összefügg az i f j ú ság szellemirányával. A közületnek szüksége van arra , hogy a jövő nemzedék céljai i ránt le lkesedjék, hogy vele érezzen, hogy hozzátar -tozását szóval és tet tel kifejezésre jutassa.

A férfikor a cselekvés kora. A nagy a lkotá-sokhoz a jellem megszi lárdulása, az életből merí te t t tapasztalatok, a t udás és az ismeretekből merí te t t bölcs elhatározás szükségesek. Lelkesedni azonban csak az i f júság tud ós boldog a közület, legyen az a haza vagy az egyház , amelynek céljai i ránt i f jú nemzedéke lelkesedik.

Az egyháznak tehát , midőn ezen in te rná tus t létesítette, az a cél lebegett szeme előtt, hogy egy oly központot teremt, amely a protestant izmus eszméjéért és céljaiért lelkesedni tudó i f j aka t összehozza, a pro-tes táns öntudatot és az összetartozás érzetét bennök gerjeszt i , fejleszti és megerősíti, mely az itt felnevel-

22

kedő i f jakból a p ro tes tan t izmus érdekeiért a ma jdan i közéletben is s ik ra szállani kész apostolokat teremt. A kezdeményezés mértéke igaz, egyelőre csak kisebb-szerű, de h iszen Krisztus u r u n k gárdája is csak tizen-ké t apostolból állott ós az á l ta la ezen kicsiny seregbe oltott eszmék és tanítások mégis meghódí tot ták az egész világot.

Ennél a hasonla tná l kedves bará ta im, ne gon-doljatok arra, hogy én tőle tek azt várom, hogy ti m in t valami modern apostolok széledjetek el a vilá-gon azon buzgólkodva mikén t lehetne a ko runkban annyi ra megingot t hi té letet megszilárdítani vagy épen ú j fo rmákba önteni. E z a tbeologusok dolga Γ Nék tek miu tán köztetek nincsenek theologusok — amit külömben szerfelett sa jná lok — n e m is kell „Goethe Faus t " - j áva l fe lsóhaj tani , hogy „ s a j n o s theolo-giá t is t a n u l t a m " , a ti világfelfogástok, miu tán pro-tes táns i f j ak vagytok , szabad és nyugod t ; és az Isten-ről és a vi lágról való foga lmatok nem ju t f á jda lmas összeütközésbe reátok d ik tá l t pozitív tan té te lekkel .

És mégis habár min t jogászok a jogrend védel-mével, mint orvosok az ember testi ba ja iva l és azok gyógyí tásával , mint technikusok az emberi ész vív-mánya inak a természetben való érvényesítésével, min t kereskedők és gyárosok a társadalom gazda-sági érdekeivel fogtok foglalkozni, mint gondolkodó emberek n e m fogjátok e lkerülhe tn i , hogy előbb-utóbb szembe kerül tök azokkal a nagy kérdésekkel , melyek a val lásnak a modern tudománnya l való tényleges vagy látszólagos összeütközése folytán felmerülnek és az egész művel t v i lágban a gondolkodó emberek elméjét fogla lkozta t ják.

Az I s t enne l még az is, aki vele nem törődik, mindunta lan találkozik. D e leginkább ta lálkoznak vele azok, akik az erkölcsi rend, és az anyagi világ törvényeivel foglalkoznak. Az Is tennel talál-kozik a jogász , midőn a suum cuique tr ibuere

23

a lka lmazásáná l az egyetemes v i lágakara t végre-h a j t á s á b a n és a jogsértés által megzavar t erköl-csi rend helyreál l í tásában közreműködik, — a böl-csész, amidőn a létnek végső okait keresi, — az orvos, midőn az emberi test csodás szervezetével foglalkozik és a be tegágynál a természetnek m o n -dot t Isten h a t a l m a s gyógyereje előtt meghódolni és beval lani kénytelen, hogy nem az ő tudománya , h a n e m egy ennél nagyobb hata lom segített . Az I s ten-nel ta lálkozik a technikus, amidőn a természet zabo-lá t lan erői le igázásánál egy előre nem látot t t i tkos erő ú t j á t ál l ja és merész terveit keresztezi, — a ve-gyész, midőn az anyagok egymásra ha t á sa által csodákat létesít ós ezen ha tás végső okát ku ta tván az élet t i tka előtt tehetet lenül megáll . Az Is tennel találkozik az a monis ta természet tudós is, aki az erő és a n y a g kölcsönhatására a l sp i t ja a világrendet és hipothezisei felál l í tásánál kénytelen bevallani , hogy az erőn és anyagon kivül létezik egy h a t a l m a s a b b valami, amit ő érzésnek vagy aka ra tnak nevez, de ' ami lényegeben nem más mint az Is ten.

Mennél mélyebbre hatol az ember a tudásban anná l többször találkozik Istennel, de anná l több kétely is merül fel előtte és annál i nkább jönnek összeütközésbe szubjekt ív tapasztalatai az iskolában belediktál t sablonos fogalmakkal .

Ezen előrelátható összeütközések kiegyenli tésót és sa já t lelki nyuga lmatok biztosítását illetőleg, sze-re tnék néktek némi u tmuta tás t adni.

Az embernek a világhoz és Is tenhez való viszo-n y á n a k megismerését és mél ta tásá t illetőleg két i rány küzd egymással . Az egyik a tekintélyre támaszkodik és feltótlen hitet és engedelmességet követel az embertől azokban a dolgokban, amelyek ezen viszonyt érintik és amelyeket természetfölöttieknek mond. Éz az i rány a természetfölött i dolgokra a természet törvényeit a lka lmazta tn i nem engedi és tudását nem a tapasz-

24

talatra, h a n e m az isteni kinyi la tkoztatásra a lapí t ja . Ezen i rány főszemélyesitője és letéteményese a róm. katholicizmus, amely betetőzését talál ja a pápai csal-ha ta t i anság t anában .

A más ik irány a szabad kutatás elvének a refor-máció ál tal kezdeményezet t , de be nem fejezett m u n -ká jában nyi la tkozik meg. Ez az i rány eredetileg n e m szakított t e l jesen a tekinté ly elvével. L u t h e r az isteni k inyi la tkozta tás és a biblia tekintélyét fe l té t lenül elösmerte. D e az erkölcsi vi lág is a fej lődés törvé-nyének v a n alávetve. A szabad kuta tás elve tovább-fejlődésében a bibliát is a kritikai ész bonckése alá vette és h a b á r elösmerni kénytelen, hogy a te rmé-szetben sok olyan dolog van, amit megér teni n e m lehet, c sudákban nem hisz, természetfölötti vi lágot nem ismer és a tudás ha tá ra i t a k inyi la tkozta tással szemben a tapaszta la t ra alapí t ja .

Miután az Is tenben és a vallásos h i tben való megnyugvás t , valamint a valláson alapuló erkölcsi rendet az emberiség legértékesebb kincsének kell, hogy e lösmerjük, — kétségtelen, hogy a szabad kutatás e lvének t u lha j t á s a nagy veszélyeket re j t magában , mer t a ku ta t á s szubjektív felfogása és annak bizonyta lan eredményei meginga t ják , sőt tel-jesen mégis semmisí thet ik az emberiség ezen kincsei t .

Téves dolog azonban azt hinni, hogy a kuta-tás elvének a lkalmazása ós a tudományokba való belemólyedés, szükségképen val lás ta lanságra vezet, ebből csak anny i igaz, h o g y a kuta tóban kételyek támadnak , de a kutatás végeredményében mégis csak az Istenhez vezet és a hit , mely az emberben ily módon keletkezik, sokkal ér tékesebb, mint az a sablo-nos hit, amely dogmat ikus té teleknek bemagolásán alapszik.

Az emberiség békéje szempont jából b izonyára az lenne a legideálisabb állapot, ha az emberi elme feltétlen bizonyossággal h inni és megállapodni tudna

25

abban , amit az egyház és a római pápa hinni meg-parancsol. De ez az állapot nem létesí thető azért, mer t ugyanaz az Is ten, aki az egyház taní tása sze-rint a hit igazságai t az embernek kinyi la tkozta t ta , az embernek gondolkodó észt is adott és ezen ész működését az okszerű következtetés törvényére ala-pította. Hogy t ehá t a tételes i rány nyelvén beszél-jünk , az Isten maga úgy akar ta ós rendezte be, hogy az ember gondolkozzék ós afelett is gondolkozzék, amit az í rások szerint néki az Is ten kinyi la tkozta-tott . Nem lehet t ehá t azt mondani , hogy az az ember, aki az Isteni k inyi la tkozta tás t b í rá lgat ja , az Isten aka ra ta ellen cselekszik.

Nem lévén megvalósí tható az és szer in tünk nem is lévén Is ten aka ra ta az, hogy mi az úgyne -vezet természetfölött i dolgok felett ne gondolkozzunk és m a g u n k n a k azokról ítéletet ne a lko thassunk ; tar t -ha ta t l an á l l áspontnak kell je leznünk azt, amelyet a római kathol ikus egyház és vele a mi lu the ránus és kálvinista or thodox theologusaink elfoglalnak, midőn az úgynevezet t hittilkoJc elméletét fe lál l í t ják.

Ezen ál lásponthoz való erőszakos ragaszkodás nem hogy áldást hozna az emboriségre, de határo-zottan veszélyt és kár t hord magával ké t i r á n y b a n :

1. Ter jeszt i a vallási közönyt. 2. Szülője a vallásellenes i rányza toknak . A tömeg n e m szeret gondolkodni. Évszázadok

kel lenek ahhoz, hogy a tömeg valamely vallásos nézetet befogadjon vagy elej tsen. Ahhoz, hogy a boszorká-nyokban való h i t a köztudatból kivesszen, több mint ezer esztendő kellet t . A személyes ördögben való hit még ma is kisért , még kul turnépeknél is. Az ily babona leginkább az által veszti erejét , hogy nevet-ségessé válik, de ahhoz sok idő kell.

A természeti renddel ellenkező d o g m á k b a n való hit először a tudósok és a művelt osz tá lyokban kezd megrendülni . L a s s a n á t ter jed a tá rsadalom széle-

26

sebb rétegeire. Ez a h i tben való megrendülés azon-ban a tömegben még n e m választ k i reformtörekvé-seket, a t ö m e g megszűnik hinni, de az e lha-gyott dogmák helyébe ú j a k a t nem állít. Közönyös lesz és belső val lásosság nélkül külsőleg meghódol a dogma előtt, mert n incs bátorsága vele szembe-szállni.

E g y e s nyug ta lan elmék azonban előre törnek. Tépelődnek, kr i t izálnak, re formálnak és szembe-helyezkednek a dogmával . Rendszer in t túl lőnek a célon és a fürdővel a gyermeket is kiöntik.

így keletkezik a val lás ta lanság I Indirekt követ-kezménye ez is a dogmákhoz való csökönyös ragasz-kodásnak.

A két szélső irány között mint mentő eszme jelent-kezik a protestant izmus. Ez szabad tért enged a vallásos nézetek józan fejlődésének, anélkül, hogy az alapot, amelyre a keresztyénség épült, ledöntenó. Miután a né -ze tekszabad fej lődésének tér t enged, k izár ja az ellen-kező nézeten lévők üldözését ós maga a tü re lmesség!

Azok, akik a protes tant izmus m u n k á j á t ke-veslik és mindent felforgatni aka rnak , azt vi ta t -ják, hogy a keresztyén vallás egy befejezett egész, azt ugy kel l elfogadni, amint van, azt nem le-het fejleszteni, nem lehet javítani . H a egy követ — a dogmát — a falból kiveszünk ledől az egész fal. Sa já tszerű , hogy ebben a vé leményben vannak a pozitivisták is, csak azzal a külömbséggel , hogy ez utóbbiak szentségtörésnek tekintik az épület ledön-tését, mig a szabad ku t a t á s túlzói meddő kísérle-teknek t a r t j ák a vallást a keresztyénség keretein belől reformálni akarn i ós egyszerűen le aka r j ák rombolni az egész épületet .

Há t hogy ez az épület nem döl össze attól, hogy egyes köveket a falból k ibontanak, hogy a falakról némi ízléstelen díszítéseket el távolí tanak, azt b izonyí t ja a reformáció.

27

A nyugodt fejlődés, a konzervatív ha ladás biz-tos í t ja a keresztyén val lás fenmaradását . Aki a rohanó árnak gáta t emel, aki azt minden áron meg-állítani aka r ja épen ugy veszélyezteti a gátat , min t aki azt leront ja . Mind a ket tő rombol, holott h a a rohanó árnak zsilipet ny i tunk , épségben marad az egész a lko tmány.

De há t ennek az á r fo lyamatnak a szabályozása n e m az i f júság dolga. Nem tartom tanácsosnak, ha az ifjúság vallási és theologiai problémák feleit sokat töp-renkedik, mi öregek is ritkán jutunk ezzel zöld ágra. Az i f j ú , aki egy könyvet kezébe vesz, azonnal hajlandó elhinni, hogy az ami abban megírva van, a kétségtelen igazság és könnyen olyan útvesztőbe jut, amelyből nehéz a kiigazodás. Ne tépelődjetek tehát a keresztyén vallás dogmái felett, hanem műveljétek szivvel és lélekkel a gya-korlati keresztyénséget, melynek alapja a szeretet. Ez az érzelem vezéreljen benne teke t a más felekezetüek-kel, sőt a mint Jézus parancsol ta el lenségeitekkel szemben is. Él te teket pedig úgy rendezzétek be, hogy az annak az erkölcsi rendnek, amelyet J é z u s megállapí tot t és amely előtt még ellenségei is ka l a -po t emelnek, tel jesen megfelel jen.

Az egyes ember, azonban bármily okos és eré-nyes legyen mint a pa rány elvész a tömegben, h a m á s embertársaival , kik vele egyenlően gondolkod-n a k és éreznek társas m u n k á r a nem egyesül. U j kereteket teremteni veszélyes és meddő munka , mer t az erők szétforgácsolására, a hasonló törekvések gyöngítésére vezet. Szomorúan kellett ezt tapasz ta l -n u n k a protes tant izmus küzdelmében. Hol l ennénk ma , ha felekezetre n e m szakad tunk volna, ha egy tömör testet képeztünk volna a kathol icizmussal szemben. Vá j jon néktek a jövő nemzedéknek sike-rü lne az a világra szóló tett , amely nékünk öregek-nek nem sikerült, a két protestáns egyház uniójának létesítése Magyarországon.

28

Addig is tar tsuk és erősítsük meg legalább azokat a kere teket , amelyek megvannak és a protes-t áns egyházak keretein belül fej lesszük a keresztyén-séget gyakor la t i i rányban. Ez a fejlődés biztosítani fog bennünke t a szélső i r ányok veszélyei ellen is. A küzdelem, amelyet ezen fej lesztésnél végezünk a védekezés természetével bir . Erre a védekezésre azonban égető szükség kényszer i t bennünke t nem-csak az u. n . szabadgondolkodók rombolásával, hanem különösen az u l t ramontan izmusnak h a z á n k b a n is szervezett aggressziv t ámadásáva l szemben.

E g y m á s u t á n keletkeznek ná lunk ka tho l ikus népszövetségek, Mária-kongregációk és a ka thol ikus egyesületek egész légiója. N e m létezik a tá rsadalom-n a k az az osztálya, melyet az úgynevezet t ka thol ikus mozgalom há ló jába be nem kerítet t volna. Al ta lános humani tás i törekvések és in tézmények kathol izál ta t-n a k és úgy ál l i ta t ta tnak oda, min tha a keresztyén szeretet, a jó tékonyság , az i rgalom munkái , a keresz-tyén erkölcs, az istenes élet a római kathol icizmus privilégiumát képezné.

A keresztyénség res taurá lására i rányul állítólag ez a mozgalom, de amit a történelem komoly szavú múzsá ja márvány lapokra fel jegyzett , azt mi protes-tánsok nem t u d j u k elfelejteni. Minden felekezeti moz-galom magában hordja a türelmetlenség csiráját. Győ-zelme minket megsemmisüléssel fenyeget, de h a mi protestánsok e hazában megsemmisü lünk , megsemmi-sül velünk minden ha l adás és minden kul tura és bekövetkezik a második középkor , amely ellen gróf Tisza I s tván l egú jabban s ikra szállt.

A középkor res taurálása ellen n e k ü n k magyar p ro tes tánsoknak vállvetve a felvilágosodott ka tho -l ikusokkal tömörülnünk kell , nem támadásra , h a n e m védekezésre, Védekezésünkkel nem t á m a d j u k sem a m á s val lásúak hitét, sem azon kegyeletet , mellyel vallásuk t á rgya i iránt visel tetnek.

29

A ti védekezésiek pedig fiatal bará ta im abból ál l jon, hogy legyetek pur i tánok az erkölcsökben és szorgalmasok a tanulásban. Sokat, igen sokat tanul-ja tok, mélyítsétek tudás tokat , mivelődjetek és ter-jesszétek a vi lágosság f ák lyá j á t ott is, ahol a vilá-gosságot nem szeretik. A tudomány hata lom ós a tudomány egyesíti azokat is, akiket születés és szár-mazás egymástól elválasztott . Az i f júság intell igen-ciája lesz a legerősebb védőfal a felekezetiség táma-dása ellen, az az intelligencia, amelyet oly igen nél-külözött egy élesen látó róm. kathol ikus püspök a ka thol ikus naggyűléseken.

Az intelligencia párosulva a puritán erkölcsökkel és a krisztusi szeretettel, ez legyen a cél, amely után töre-kednetek kell.

Erre tömörül jünk, fiatal b a r á t a i m !

A házassági eíváíás problémája.

Felolvastam a Dávid Ferenc-egyletneka budapesti unitárius t e m p l o m b a n tartott estélyén.

A házassági elválás problémája.

Ne i jedjenek meg, igen tisztelt hölgyeim, h a ezen a helyen, amely az Is ten t iszteletének van szen-telve és amelyen elsősorban vallási és valláserkölcsi problémákról szokás beszélni, egyszer egy tá r sa -dalmi problémát vetek fel, amely egyrészt a jog, más -részt az egyéni szabadság kérdéseivel kapcsolatos, l ényegében azonban az egyén földi boldogságának kérdése és ezzel a társadalom problémájá t képezi .

Ez a kérdés a házasság fe lbonthatóságának kérdése.

Vagy huszonöt évvel ezelőtt én voltam az, aki az unitár iusok házassági joga ellen erősen küzdöt-t em. Most, miután azt a jogállapotot , amelyben az uni tár ius hazassági jog gyakor la t i lag érvényesült, az á l lam házassági joga vál toztat ta m e g és az ú j rend életbeléptetése óta 16 esztendei gyakor la t ra tek in t -h e t ü n k vissza, úgy érzem, hogy az ál talam akkor élesen megtámadot t uni tár ius egyházi házassági jog-rendnek és e l já rásnak elégtétellel tartozom, melyet azzal szolgáltatok, hogy itt, az önök haj lékában, nyí l tan vallom, hogy az uni tár iusok házassági jog -r end jének alapelve — a házas ságnak a hiányzó sze-retet a lap ján való felbontása, ha gyakorlat i a lkal -mazása nem is volt kifogástalan — nagyban és egész-ben, az egyénre és az emberi társadalomra nézve üdvösebb volt, min t ál lami házassági jogunknak az

34

az alapelve, hogy a házasságo t csupán az egyik, vagy mindké t házasfél vé tkessége a lapján lehet fel-bontani .

A vétkességi alapelv, a melyen a mi bontási jogunk nyugsz ik , kizárólag a jogosság és jogtalanság a lap jára helyezkedik. Vétkesség nélkül nincs válás ez az alapelv. Legyen az a házasság bármilyen sze-rencsétlen, társadalmi szempontból bármily felesleges és káros, — azt nem lehe t felbontani ha a házas-társak n e m szegik m e g szándékosan és súlyosan azokat a kötelességeket, amelyekkel egymásnak tar-toznak. Ez t az elvet a németek tő l ve t tük át akkor, amikor az ő polgári tö rvénykönyvük még csak tör-vényjavas la t a lak jában létezett . Ez a vétkességi alap-elv a német javas la tban következetesen keresztül volt vive. Kizárta ez a házas ság felbontását elme-betegség a lapján is. Mi a javaslatból vet tük át az elvet minden következményeivel . Előbb csináltuk meg a törvényeinket mint a néme tek és midőn ezek javas-la tukat tá rgyalva , belá t ták, hogy a vétkességi elv tú lha j t á sa az egyén szabadságá t céltalanul lábbal t iporja, bevet ték bontó o k n a k a gyógyí thata t lan elme-betegséget is, ez azonban reánk nézve már késő volt.

Ezzel szemben az erdélyi unitáriusok házassági joga, amely különben eredetére és alapelvére nézve azonos volt az általános néme t protes táns házassági joggal és a szentírás szabadelvű magyaráza tán a lap-szik, abból indult ki, h o g y a házasság alapja és elemi lótföltótele a hitvestársi szeretet és hogy az oly viszonynak, mely ezt a létföltételt nélkülözi, nincs lót jogosúl tsága ós hogy sem az ember egyéni szabad-sága, sem a társadalom érdeke szempontjából nem kívánatos, hogy ily viszony kényszerrel fentar tassék és az ily viszonyból való szabadulás az állam által megakadályoztassák .

Kétségte len, hogy a házasság megvédelmezése társadalmi érdek is, és h o g y nem szabad ezen kór-

35

dés megoldásánál csupán az egyéni szabadság és az egyéni boldogság érdekeit szem előtt tartani. Miután a házasság, mint az a legbensőbb és legszorosabb kötelék, mely a családot megalkot ja , a t á r sada lmi együt t lé t a lapját is képezi, a társadalom érdeke min -dent elkövetni, hogy ez a kötelék lehetőleg épségben m a r a d j o n és könnye lműen fel ne bontassák. Igaz, hogy első sorban az á l lamnak, mint a társadalmi rend őrének a fe ladata és kötelessége a házasságot megvédelmezni , de az ál lam minden ha ta lmával n e m képes ennek a fe lada tnak megfelelni, még pedig azért nem, mert azok felett a tényezők felett, amelyek a házasságot összetar t ják, vagy feldúlják, az á l lam nem bir ha ta lommal . Ezen a ponton a tá rsadalomnak kell segíteni. A tá rsada lomnak ezen a téren sokka l erősebb fegyverei vannak , mint az á l lamnak. Ha az ál lami biróság vétkesnek itél egy férfit, mert ne jé t tet t leges bán ta lmazásokka l illette — ha vé tkesnek itél egy nőt, aki az urá t megcsal ta — a mai t á r sa -dalom egy kicsit t a lán megbotránkozik az eset fölött, de azután napi rendre tér fölötte és a szalonokban mindenki barátságosan kezet szőrit az eli téltekkel E g y ú j házasság minden t reparál .

Ta lán máskép lenne és ta lán sokakat vissza-t a r t ana a házastárs i kötelességek súlyos megsértésétől, ha a társadalom bojkottot mondana azokra, akik a házasság intézménye és ezzel a társadalmi rend ellen vétet tek. Régebben úgy is volt. Az elvált nőknek , még ha ár tat lanok vol tak is, nehéz helyzetük volt a t á r saságban és a nők irtóztak at tól erre a sorsra jutni . Ma mosolygunk felette, sőt azt talál juk, h o g y az elvált nő sokkal érdekesebb egyéniség, mint a családi gondok és kötelességek súlya alat t görnye-dező feleség és senkinek sem jut eszébe a tá rsaság-ban az elvált nőnek há ta t fordítani.

Ezzel korántsem azt akarom mondani, hogy a t á r saság minden elvált nőt, vagy férfi t bojkot tá l jon,

36

de ha a társadalom he lyes érzékére támaszkodva valaki t erkölcsileg elitélt, akkor von ja le ebből a konzekvenciáka t és elnézésével ne bátorí tson fel másoka t a társadalmi rendet és erkölcsöt sértő maga-viseletre.

Ami ly eminens é rdeke azonban a tá rsadalomnak a könnye lmű válások megakadá lyozása , ép oly eminens érdeke az, hogy a szerencsétlen házasságok vaskényszerre l fenn ne t a r t a s sanak . A tá rsadalomnak ugyanis n e m az az érdeke, hogy minden viszony, melyet az ál lami törvény házasságnak , a róm. ka th . egyház épen szentségnek dekretál , csupán az elv ked-véért egy noli me tangere legyen, h a n e m az a társa-dalom érdeke, hogy az embereknek házasságban való együttélése az egyént a köz iránti kötelességei tel-jesí tésében elősegítse, h o g y a házassági viszonyban való élés a társadalom a lapjá t képező családnak való élést eredményezze, az egyénben az al t ruizmust a családi erényeket ós a családtagok érdekében való munká lkodás kötelességét felébressze és fokozza, szó-val az a házasság kell a t á r sada lomnak, amely a családi e rények melegágya , mely azt az eszményt, hogy a társadalom e rényekben és erkölcsökben töké-letesedjék szolgálja. A családokból áll a társadalom és ha az erkölcs a csa ládokban megromlik, beáll az az állapot, amelyről a költő mond ja :

„Minden országnak támasza , t a lpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, R ó m a ledől 's rabigába görnyed."

Nyi lvánvaló ebből, hogy a t á r sada lomnak nem állhat érdekében oly h á z a s s á g fentar tása , amely nem teljesit i azt a feladatot , amelyet az a köz érde-kében tel jesí teni h iva tva van. Kétségtelen, hogy azokban az esetekben, amidőn az egyik házas társ kötelességeit a másikkal szemben súlyosan megszegi, joggal feltételezhető, h o g y az i lyképen feldúlt házas-ság nem lesz többé a t á r sada lmi cél elérésére alkal-

37

m a s szerv és igazat kell adni az á l lamnak, h a az ily viszony felbontását megengedi , de a tá rsadalomra nézve nem az a döntő kérdés vá j jon jogsérelmet szenvedett-e az egyén, hanem az váj jon beállott-e az az állapot, h o g y már most a házasság megszűnt lenni a férj és feleség közötti benső viszony, amely né lkül a házasság mint társadalmi intézmény meddő, sőt káros tényező.

A társadalom szempontjából nem azt kell vizs-gálni, mily súlyos volt a sértés, melyet az egyik fél okozott , a másik elszenvedett. Hiszen ez a sértés többnyire nem is oka a házasság megron tásának , h a n e m okozatja annak , hogy a házas tá rsnak kebe-léből az összekötő kapocs — a hi testársi szeretet k ihal t .

A tá rsadalomra nézve tehát az a főkórdés, megvan-e még ez a szeretet ? és ha ez megvan, a sértés és kötelességszegés bármily súlyos lett legyen az, eltörpül és számba nem jön.

Az unitárius házassági jog tehát — amelylyol különben ezen elvi a lapra nézve a protestánsok há-zassági jogát is szabályozó József-féle nyil t pa r ancs is megegyezet t — a kérdés velejét ragadta ki, midőn a házasság fe lbontásá t az engesztelhetlen gyülölségre alapítot ta.

Azt vetik ellen, hogy az engesztelhetlen g y ű -lölet, mint az érzelemnek szubjekt ív ny i lvánulása nehezen bizonyí tható és gyakor la t i a lka lmazásban oda vezet, hogy egy puezta akara tnyi lvání tás elég a házasság fe lbontására . De kérdem, több garanciá t nyu j t - e a jelenlegi törvényben megállapí tot t jogos ok nélkül i elhagyás, nem e szintén szubjekt ív akara t -nyi lvání táson alapszik-e ez is ? A dolog lényegére nézve nem mindegy-e az, h a azok az egymássa l megférn i nem tudó házasok a biró elé á l lanak és ismételve ki jelent ik, hogy egymást gyűlölik és azért egymástó l szabadulni akarnak , vagy ha amint azt a

38

törvény és a törvénykezési gyakor la t most megengedi , a házas tá rsak széjjel mennek , az egyik a más ika t forma szerint, de a legr i tkább esetben őszintén vissza-hívja, a más ik vissza nem megy és a bíróság azután a legrövidebb és l egsommásabb uton a házasságo t felbontja.

Azt m o n d j á k továbbá, a legnagyobb igazságta-lanság az, a házasságot egyoldalú engesztelhet len gyűlölség a l ap j án felbontani . Igaz, hogy kizárólag jogi szempontból ez alig igazolható, de az életben mégis m á s k é p van ez, mer t hányszor fordul az elő» hogy ez a gyűlölet csak egyolda lú? Mikó Lőrinc, aki az unitárius házassági e l já rás t írásba foglalta, p rak-tikus érzékével azt t an í to t t a : „Ha az egyik fél foly-ton és á l lha tosan vallja, hogy a másika t gyűlöli, le-hetetlen, h o g y a másik fél is előbb-utóbb meg ne gyűlölje az egyiket" .

No, de engedjük meg, hogy vannak emberek, akik csak szeretni és gyűlölni nem tudnak , már t í -rok, akik az őket durván visszautasí tó kezet is csó-kolják és a tettleges bán ta lmazásban elszenvedett sebeiket a szeretet omló könnyeivel áz ta t ják , a tár-sadalom érdekében áll-e az ily viszony f e n t a r t á s a ? Azon a szerencsétlen megtör t szivén nem segit a kötelék fentar tása , mert az elutasító ítélet az e l tűnt hitve3társi szeretetet n e m idézi vissza, sőt a gyűlöle-tet és elkeseredést lehetőleg fokozza. Ami pedig az igazságta lanságot illeti, azt kérd jük , vá j jon a tör-vény azzal, hogy a vé tkesség bebizonyításától té te-lezi fel a házasság fe lbontását mindig, az igazságot ju t ta t ja -e d i ada l r a? Sa jnos , hogy nem, mert annak ad igazat, aki bizonyítani tud. Enné l a per jogi axió-mánál pedig mindig a jóhiszemű ár ta t lan fél húzza a rövidebbet, mert minél ravaszabb és minél elvete-mültebb valaki , anná l i nkább tud ja úgy berendezni magavisele té t , hogy a sértések és kötelességszegések c e tö r t én jenek tanuk jelenlétében. É s igazságos-e az

39

h o g y ily esetben a sértett félnek vagy tovább kell tű rn i és szenvedni , vagy ha módjában van, a bele-egyezést meg kel l vásárolni?

Midőn az igazságügyminiszter i egyik anké ten f igyelmeztet tem Szilágyi Dezsőt , házassági jogunk nagyeszű mega lko tó já t arra, hogy az elválásnak az a módja , mely e lhagyás és színleges visszahívás a lap ján a házasságo t felbontja , lényegében nem egyéb, mint a megegyezés és ezért helyesebb lenne ha a törvény megengedné, hogy a házasság megegyezés a lap ján legyen felbontható, azt vetette ellen, hogy a megegyezés erkölcstelenek dolog, az egyének pe-dig lehetnek erkölcstelen, de a törvény nem dek-re tá lha t erkölcstelenséget. Min tha csak az a Just icia is tennő szólalt volna meg, ak inek a szeme be van kötve. Miattam lophat tok, rabolhat tok, gyi lkolhat tok, c sak én ne lássam. De nem azért van ám a Just ic iá-nak a szeme bekötve , hogy az életet ne lássa, ha-nem azért, hogy ne tegyen különbséget azok között, akik hozzáfordulnak.

Éppen az a b a j a a mi igazságszolgál ta tásunk-nak, hogy a biró a pa ragra fusokba bújva az életet látni n e m akar ja , de azt, hogy ki kér igazságot, sa j -nos, igen gyakran , bekötött szemmel is lá t ja .

Nincs az a törvény, amely megakadályozni t ud j a azt, hogy igazságta lanság no tör tén jék . De a törvény ne akar jon ott kizárólag a jogosság szem-pont jából kényszer t gyakorolni, ahol a kényszer al-ka lmazása lehetet len és célhoz nem vezet. A szeretet e thikai világában a törvény nem parancsol . Oda tehá t bele ne nyú l jon , hanem maradjon m e g sa já t t e r rénumán és a lka lmazza a megtorlás eszközeit kímélet lenül azon a téren, amelyen ő az úr. H a azt találja, hogy va lamely házastárs engesztelhet len gyű-löletének konzekvenciáival a másoknak jogai t sérti, ezen a téren bün te s sen és ad jon elégtételt. Alkalom nyílik neki erre a házassági viszonyból származó

40

vagyoni kérdések rendezésénél és a gyermekek el-helyezése kérdésében.

É s az a sa já tszerű , hogy jogrendünk, amely kíméletlen tud lenni ott, ahol a bon tás kérdéséről van szó, a házassági viszonyból kifolyó vagyoni és gyermekelhelyezési kérdésekben a legnagyobb igaz-ság ta lanságoknak nyi t tár t kaput . Lá tn i fog juk ezt néhány példából.

E l fogad ta a törvénykezési gyakorla t , hogy a nőnek, ak i férjétől különél, csak akkor jár nőtar tás-dij, ha ő m a g a egészen ár ta t lan és nem jár , ha a különélés előidézésében ő is vétkes. Nőtar tásdi ja t tehát csak a valóságos angyal kap, de nem emberi természettel biró nő. H a a fér jnek sikerül bizonyí-tani, hogy az ál ta la vérig sértet t , porig megalázot t felesége azt mondot ta néki elkeseredésében, hogy „gazember" , ez a nő már nem kap tar tás t . Hiába védekezik a nő, hogy már nem bírta, hogy kitört belőle az indulat . Ä bekötött szemű Just ic ia nem lát ja az életet, h a n e m hal l ja a tanút és i rga lmat la-nul e lu tas í t ja a nőt.

Sokka l igazságosabb e tekinte tben a nómet tör-vény, ame ly szerint a különélő nőnek mindaddig, mig a házasság fe lbontva nincs, tekintet nélkül arra, hogy ki okozta a különélést , feltótlenül j á r tartás. Előfordulhat ugyan, hogy ezen törvény folytán a fér j g y a k r a n az ar ra mél ta t lan nőt lesz kényte len eltartani, de a t a r tás nem juta lom a nő hűségeért , hanem a n n a k a ténynek a következménye, hogy a fér j a nőt feleségül vette és sokkal kisebb baj , ha az ar ra mél ta t lan nő egy ideig meg nem érdemlett e lőnyben részesül, mint az, ha a bizonyítani nem tudó á r ta t lan nő megfosztat ik a megélhetés eszkö-zeitől.

Azt is e l fogadta a törvénykezési gyakorlat , hogy a vét len nőnek is csak akkor itél tar tást , h a nincs miből megélnie. H a a szerencsétlen, férjétől ok nél-

41

kül elűzött nő az életfentartási ösztöntől kényszerí tve, m u n k á t vagy hivatal t vállal, a férj vigan fütyörész, he t , mert most m á r nem kel l neki tar tást fizetni. Ha az ily nőnek egy kis tőkéje van, melynek csekély kamata iból csak nélkülözések árán tud megélni , a b í róság nem itél neki tar tás t dúsgazdag fér je ellen, aki őt kényelmes otthonából, minden szükségletei t bőven kielégítő környezetéből ok nélkül az utcára k idobta , mert a k is tőke kamata iból telik egy hóna-pos szobára és a mindennapi éhség lecsillapítására. Mindezt azért, mer t a bíróság szerint a nőnek csak a szükséges ta r tás jár , vagyis annyi, ami a r ra szük-séges, hogy éhen ne hal jon.

A nő jogait csorbilja a mi törvénykezési gya-kor la tunk azáltal íp, hogy a különélő nő a házas-ság felbontása előtt kiházasi tási ingóságait (kivéve a kizárólag a sa já t haszná la tá ra szolgáló szükséges t á rgyaka t ) el n e m viheti. A törvénykezési gyakor la t abból indul ki, hogy a kiházasi tás i tá rgyak a házas-ság ta r tama alat t a házas társak közös haszná la t á ra szolgálnak, ami a fér jet a nő bútorainak és ház ta r -tási berendezésének visszatar tására feljogosítja. Hogy mi történik a válóper hosszú t a r t ama alat t a nő in-góságaival , azzal a bíró nem törődik. Volt esetem, h o g y a férj azokat elraktározta és a válóper öt évi t a r t a m a alatt a nő bútorait és szőnyegeit a moly mind megette.

Mikor mi öregek még az egyetemre j á r tunk , volt egy öreg t aná runk , a híres Wenze l professzor, aki nem győzte eléggé kiemelni, h o g y a magyar m a g á n -jog mindig igen lovagias volt a nők i rányában és azok ná lunk több joggal b i rnak, mint a nyuga t i álla-mokban . Már a felhozott példákból lá that ják, hogy ez a dicséret a mai jogál lapotokra nem illik, sőt ón merem megkockázta tni azt az állítást, h o g y sok válópernek gyakran az az okozója, hogy a magya r jog mostohán bán ik a nőkkel . Elég ha ráuta lok

42

arra , hogy a nő nem követelheti vissza hozományá t sem, közszerzeményi osztályrészét a házasság fel-bon tása előtt. Az a nő már most , aki ta lán vallásos meggyőződésből , vagy gyermekei érdekéből irtózik a válástól, kényte len válópert indítani , hogy férjétől vagyoná t visszakapja . És h á n y válóper m a r a d n a el, h a a törvény nem állítana fel egy ha t hónapi elévü-lési időt a kereset beadására? í g y a sértett fél sietni kénytelen, mer t megszűnvén a kereseti jog a bon-tásra , megszűnik a hozomány és közszerzemény kö-vetelésére vonatkozó jogigény érvényesí tésének lehe-tősége is.

Az is szaporí t ja a válóperek számát, hogy a n e m vétkes fél csak válóperben érvényesí thet i a vét-kes féllel szemben a gye rmekeknek ná la való el-helyezését . Válóperen kivül az árvaszék határoz ezekben a kérdésekben ós ez — eltekintve a szülők erkölcstelen életmódjától — azzal a kérdéssel, hogy szülők közül melyik okozta a különélést, nem törő-dik és a f iúkat az apának, a leányokat az a n y á n a k kényte len á tadni . Számtalan esetem volt, hogy az anya csak azért indított válópert , hogy a f iúgyerme-ket megta r thassa .

Miután a válópöröket legtöbbnyire gazdasági okok és vagyoni differenciák okozzák, ne csodálkoz-zunk azon, hogy a válóperek száma az utolsó években ijesztő módon szaporodott . Amig abban a korban , amikor még az egyház i bíróságok a házas-ságokat állítólag derüre-borura felbontották, alig ha-ladta meg Magyarországon az esetek száma az eze-ret, a statisztikai évkönyv k imu ta t á sa szerint 1909-ben a felbontott házasságok száma már 6294-et tet t ki. Hogy ezen m a g a s számot az a körülmény is okozta, hogy 1907-ben meg lett szünte tve a válóperek hiva-talból! revíziója, az kétséget n e m szenved, de a váló-perek szaporodásának más okai is vannak, amelyek között nem kis szerepet j á t szanak az erkölcsi fel-

43

fogásnak megromlása a társadalomban ós a nő jogai-nak a törvény által való meg nem védése.

A feminis ták hasznos munkát végeznének, ha politikai jogok után való törekvés he lye t t , ebben a kérdésben iparkodnának a nők részére jogvédelmet követelni.